Többször győz az okos, mint a bátor.
Ártatlan, mint a ma született gyermek.
Minő a vászon, olyan foltja kerül.
Nem lyukad ki a rosta feneke.
Sokan játszanak, de egygyé a nyereség.
Templomba is későn megy a lomha.
Kinek szél a hite, tömlöcz a mennyországa.
Ártalmas a háznál: haragos asszony, sürü füst, lyukas tál.
Jobb gyónatlan halni, mint rosz pap után imádkozni.
Nehéz a kóczbul szép fonalat fonni
Jó ló is megrestül, ha nem abrakolják.
Leghamarébb piszkosodik a fehér.
Egészséges testtel jó aludni.
Kőhöz legyen mérve.
A magyar nyelve hegyén hordja szivét.
Most adjuk meg árát a többinek.
Selypes a selypest hamarosan érti.
Könnyü a szó, nehéz a só.
Idővel gyarapodik az okosság.
Szégyen a futás, de hasznos.
Gyermekért, ebért nem egyszer támad villongás a szomszédban.
Szép asszony is, ha megvénül, csunya időt ér.
A gyermek hamar örül, hamar sir.
Szép a liliom, habár szaga rut is.
Ha taszitják, tovább megy.
Áldomás áldomással jó.
Sok darab kenyeret kiván egy esztendő.
Gyönge a nád, de mégis a szél hajtogatja.
Egyet kettőt márts, mindjárt husát ránts.
Vakulj magyar, busulj tót.
Minő a fa, olyan a gyümölcse.
Uj király, uj törvény.
Sokra verik a dobot.
Talál ő magának fonni való szöszt és szőni való fonalat.
Szent Mihály után, ha harapófogóval huznák is a füvet, még se nő.
Mennyi fej, annyi ész.
A kis ember sem szalmaszál.
Másra keni kormát.
Te érted is leesett a fárul a varju.
Jó a torma, de nem, ha tüzhelyen terem.
Szolgának étele első fizetése.
Busul mint Icsó a bolondságán.
Jó példát ad a tyuk, de kacsái nem követik.
Döglött méh nem ad mézet.
Káros bánkódjék.
A nagyhét kutyagyötrelem.
Királynak, császárnak meg van igérve, de papnak, barátnak nincs a koldusbot.
Kinek nem inge, ne vegye magára.
Nincs nehezebb seb, mint a kit rokon kéz ejt.
Ha veszni akarsz, vállalj kezességet.