Csóri csukának nincs mája.
Nem mind tiszta buza, ami az ő földjén terem.
Szeget kimél, patkót veszit.
Annyi mint a tarka kutya.
Jámbor szülőknek is gyakran feslett fiok.
Szomoru, mint az őszi légy.
Isten fizessé-vel fizet.
Tarts a szerencsétül, ha nagyon hizelkedik.
Az akasztás sem esik ingyen.
A szegény nem nagyur, mie van, ahoz nyul.
Veszett volna földében a retek. (Azaz maradt volna el oka valaminek.)
A kis ember sem szalmaszál.
Nehéz okost megcsalni.
Annyit ér mint a régi két garasos.
Tátja száját, semmit nem mozdit.
Kitöri az igaszeget.
Megélünk már, csak az urak élhessenek.
A gazdag könnyen lel barátot.
Ha kalács nincs, kenyér is jó.
Az egészség izét a betegség adja.
Nem kell a tetüt gallér mellé ereszteni, ugy is oda mász.
Elméjében eszik, ki az evőt köszönti.
Mértékletlenség több embert viszen el, hogysem a fegyver.
Erős az igazság, szép asszony és jó bor.
Mindenhez látó, semmivel biró.
Egyenlő teher senki nyakát nem szegi.
Aki fölteszen játszani is kell annak.
Okos madarász idejében szedi fel a lépet.
Ebnek eb a munkája.
Minek hasznát vehetd, ne szánd attól pénzed.
Jó a szép ábrázat és gazdagság, de nincs jobb a jó egészségnél.
Senki sem irigyli a pad alatt.
Más köleséről veri a verebet.
Rátartja magát, mint a mécsescserép.
Aranyból is cseppen el.
Örül, mint vak László a fél szemének.
Könnyü a jó borbul eczetet csinálni.
Vak is talál olykor patkót.
Könnyü teli hassal böjtöt dicsérni.
Kitetszik szavábul: tehén-e vagy fülemile.
Mi atyánkkal nem veszik be Komáromot.
Bornak is a régie jó.
A beteg mig piheg, mindig remél.
Koszos malaczból válik a jó szalonna.
A szunyogból tevét csinál.
Rátartja magát, mint fekete lé az asztalon.
Ne adj bort az ostobának: hallgatni fog.
Mi lóg ki belőle?
Eső tavaszkor mind annyi aranycsep.
Lassan érik a jó.