Azé a világ, aki élheti, a mennyország, aki elérheti.
Házad a koporsó, helyed a temető.
Késő agg ebet tánczra tanitani.
Félre bokor, jön a fa.
A szem is árthat.
Reménység tartja az embert.
Nem mind hintó, a mi hintáz.
Okos feleség nagy istenajándéka.
Gróf is nemes, ha hazafi.
Juhot nyirni, nem nyuzni kell.
Szemes kocsis, szemes ló, kerékszámra igen jó.
Sokakat irigység emelt becsületre.
Neki is három krajczár egy garas.
Okos ember: leánya van.
Csunya lánynak is szép a pénze.
Szegénység nem szerez kardoskodást.
Nyomoruságot nyomoruság szokta követni.
Olyan az ördög: sokat igér, keveset ad.
Ha kenyered nincsen, kalácsot egyél.
Szép az inad, elmehetsz.
Beadni a kulcsot. (Megbukni.)
Czirógatással is lehet ártani.
Se nem szánt, se nem vet, mint az égi madár.
Kiveted az ajtón, bejön az ablakon.
Fáradtság bér előtt jár.
Égre követ ne dobj, mert fejedre fordul.
Gyakran főzött paréjt uj lében föl ne adj.
Elég nehéz a só, ha drága.
Kinek üres az erszénye, üres a szekrénye.
Jár a lába, mintha korongot hajtana.
A vitéz kenyere bizony véres kenyér.
Kinek isten ad tisztséget, menten ad hozzá tehetséget.
Titkod, tanácsod feleségednek is nehezen.
Nem kotyvaszthat a szakács, mindennek kérőjére.
Köszvényes ember sokat gondolkozik.
Örül a késznek.
Ki korán kel, aranyat lel.
Vagy megszokom, vagy megszököm.
Ki disznó után indul, mocsárba jut.
A ló nyalkaság, az ökör gazdaság.
Kivel senki nem bir, ördög se próbálgatja.
Lucskos mint a kenderáztató.
Erős az igazság, szép asszony és jó bor.
Milyen a mosdó, olyan a kendő.
Nyilván csalánra vizellett, hogy oly komor.
Amit a réven nyer, elveszti a vámon.
Hállóval takarózik.
Jó asszony a háznak koronája.
Rosz seprü el nem vesz a háztól.
Sással födött házban bátorságos aludni.