Falra hányja a borsót. 

Zöld ágra jut.

A nyakasnak nyaka törik.

Szerény tanitónak kemény a neve.

Kutyabaj, kutyabaja. (Nem nagy baj.)

Boszut állni nem vitézség.

Megütötte a körmét.

Más mód, más élet. 

Akkora, mint a kakasugrás.

Nincs édesebb mint a méz.

Annyit ér mint a régi két garasos.

Máskor galagonyán is kapna, most turkál benne.

Tiltott alma jobb izü.

Aki fölteszen játszani is kell annak. 

A rosz mag mindenütt terem.

Nyári szállásért meg nem telel veled a fecske.

Tót adta, tót elvette: ebnek adománya.

Hetvenkedik mint árpaczipó a kemenczében.

Macska nem döglik a vizbe.

Jobb neked a nagy bokor mellett.

Ki a gyepre! (Serkentő szó.)

Megtanitlak keztyűben fütyölni.

Lábát is alig emeli, mégis hoppot mond.

Nem szánja fagyos lábát kalmár, csak legyen jó vásár.

Pénzen is meg kell venni a békességet. 

Szárazon járni a tánczot.

Rugó ló sokszor tulajdon mesterét sujtja agyon. 

Ember kell a gátra.

Ebédet nem eszik, vacsorát nem is lát.

Fillérrel szokták az aranyat kimélni.

Kinek-kinek megvan a maga baja.

Ha ördöggel lakol, ördöggé kell lenned.

Nem hazud az irás, hanem a ki irja.

Aki mer, nyer.

El nem éri a husvéti bárányt.

Isten is megpihent a hetedik napon.

Ki bolondhoz teszi magát, maga nagyobb bolond.

Nem indul meg a nádszál fuvás nélkül. 

Kinek szél a hite, tömlöcz a mennyországa.

Kinek isten mit ad, ember el ne vallja.

Neki minden nap Dömötör napja. Dömötör napján szoktak változni a juhászok; arra illik, ki minden nap mozdulhat állásából.