Aki diákul tud, a pappal is szólhat.

Disznóólra cserép födél.

Könnyü a mesterség, a ki tudja.

Fogadott lónak rövidebb a mérföld.

Oly mérges hogy két szekérre föl nem férne.

Kutyaábrázatból nem válik orcza.

Annyira lát, mennyit tapint.

A ki akar nyerni, kell először türni. 

Fontonként fogy az erő, lat számra jő vissza.

Ne tégy mindent egy koczkára.

Nyul vitéznek bokor a vára.

Meg kell lenni, mint a meghalásnak.

Égnek ereje is cselekszik, de nem kényszerit. 

Ne bolygasd a régi gyepüt, kigyó jő belőle.

Szőlőnek kapa a bikája.

Ménló ritkán rugja meg a kanczát.

Nagyobb csuda, ha egyszer eszterhára száll a lud, hogysem napestig ott sétál a kakas. 

Gyémánt hasad vértül, gyöngy olvad eczettől. 

Üresen hagyta csizmáját. Meghalt.

Könnyü Katát táncba vinni, ha Ő is akarja.

Mi nem lehet, kezdete sincs. 

Hallgatással szép az asszonyember.

Ne piszkáld a ganéjt, ha büzét nem türheted.

Egyenlő teher senki nyakát nem szegi. 

Bibor, bársony, vendégség: jobb egy napi egészség.

Pénzen is meg kell venni a békességet. 

Csere csalával jár.

Megemészti a bu az embert, mint fát a szu.

Kosarat ad. (Leány férfinak, ha nem megy hozzá nőül.)

Segit az ördög a magaénak.

Nehéz a konkolyt tövestül kigyomlálni.

Eredj, találj fügefalevelet, ha nem akarsz pirulni.

Legtöbb a hó aratáskor. (Hó! igy állitják meg a lovakat minden kereszt vagy csomó gabna mellett.)