Bár mint tapogasd, kopasz a mentség. 

Fölébredt a kolbász szagára.

Nem kérdi az éhes has, hanyat ütött az óra.

Kőhöz legyen mérve.

Prokátorra pöröd ha bizod, egy ingben hagy.

Tékozlónak ruhája végre koldus táskája.

Orgazdát egy szöggel feljebb akasztják.

A könyvek néma mesterek. 

Nem nyul a kutya, ha mindjárt vörhönyeges szine van is.

Szénára szokott bika eljő holnap is.

Rosz juh, mely saját gyapját el nem birja.

Ki többet költ, mint a jövedelme, hamar szegénységre jut.

Ingre is ráhül az idő.

Jött ment ember: se országa, se hazája.

Parányi bimbó, nagy gyümölcs.

Mosolygó ellenségnél nincs ártalmasabb.

Okos a bolond is, ha meg nem szólitják.

El ne hagyd, amit birsz, bizonytalanért.

Jónak ne hagyj, rosznak ne keress.

Könyörgéssel engesztelődik az ég, de nem nyilik a rabajtó.

Becsüld meg a foltot, még hasznát veheted.

Legkedvesebb, amit önként adnak.

Nem egy tarka kutya van a világon.

Elnyelte a horgot.

Vén asszony lakat a háznál.

Nem szeretnék nadrága lenni.

Füstbe megy.

Arany elmének gyöngy a gondolatja.

Jó mód, kivánt egészség.

Hold ellen kutya ugat.

Cseresznyét az urnak, magvát a tányérnak.

Nehezen alkuszik meg két eb egy csonton.

Hol a kötőfék, ott a ló is.

Néha a támasz is megdől.

Nyakába háramlik, mint ebnek a pázsir. 

Ki minő virágot szakit, olyat szagol.

Nem takarhat annyit a kakas, hogy a jércze ki ne kaparhassa. 

Félre bajusz, majd csók ér.