Tiszta papiros, irótoll nem tudnak szégyent.

Marcziusi por aranyat ér.

Fél mint zsidó a kereszttől.

Könnyebb, amihez szoktunk.

Csendes mint a bükfa-láng.

A bolondnak bu a járása, kár a társa.

Ki szolgáját gedélgeti, fejére neveli.

Hirbe akarsz jőni, akaszd fel magad.

Kereskedő: már az elég. 

Kéz kezet mos; mind a kettő tiszta.

Fekete vasárnapot ül a szegény husvét napján is.

Halottról szemfödelet, koldustól botot.

Keveset adnak munka nélkül.

Szakadhat a kötél, ha vastag is.

Másnak szür, maga szomjan marad.

Szemérmes mint a menyasszony.

Éket verjünk belé, ha máskép nem lehet.

Én értem is meghalt a Jézus.

Harmat nem eső.

Vékony mint a hajszál.

Amint János fujja, Jancsika ugy ropja.

Nincs tü köztünk, hogy össze ne férjünk.

Négy lábu is megbotlik. 

Még a jóhoz is fér szó.

A mely karó magasra nő, ritkán szokott erős lenni.

Akármint keféljék az avult mentét, nem lesz uj belőle.

Elballag a juh, de ritkán tér maga vissza.

Hadban legtöbb a vágott hus, legkevesebb a káposzta hozzá.

Elég veszett, ha elveszett a ház.

Amint atyák fujják, a fiak ugy ropják.

Hangyának is van haragja.

Két táskára szerződött. 

Nagy nyavalya az éhhelhalás.

Ki hol bizik, ott hizik. 

Kár után áldomás.

Torban dalolni, lakziban sirni.