Hupikék a háta, jajvörös a czombja. 

Megvonja magát, mint a téli csiga, hajlékában.

Késő agg ebet tánczra tanitani.

Isten is a bátor katona mellett hadakozik.

  Sürü mühely, ritka köntös.  

Nem titok, a mit hárman tudnak.

Neki is orra alatt a szája.

Nehéz a bánatos arcznak vig kedvet mutatni. 

Hol kincse, ott szive.

Nem száll messze a hamis kereset.

Felnek hajts, lenek tarts.

Más rétjébe vágni a kaszát.

Eb is megalkuszik egyszer a macskával.

Bár mint tapogasd, kopasz a mentség. 

Nem a kert alatt van.

Ha a kakas kevély, türhető.

Hess légy! ne szállj rám.

Simitsa meg a lapos guta.

Nem adna egy kontyot egy koronáért.

Szép a liliom, habár szaga rut is.

No! még ez is tudhat kettőt.

Fösvénynek soha sincs elég.

Neked is csak sorban a házad.

Lágyára esett a sulyok.

Megbékélt baráttal ójan bánjál.

Könnyü eltalálni a kolbász csiklóját.

Apostolok közt is volt egy Judás.

Ha veszni akarsz, vállalj kezességet.

Hallotta hogy harangoznak, de nem tudja hol.

Ijedtében meghalónak tökkel harangoznak.

Hátra van még a fekete leves. (Hátra van még a dolog nehezebb része; mikép Tökölivel történt, ki 1685-ben ebéden levén a nagyváradi török basánál, a mint sült után fel akart kelni az asztaltól, ezen szavakkal marasztatott: hátra van még a fekete leves, vagyis: kávé. – Mert ugy volt már előre kicsinálva, hogy kávéivás után azonnal […]

Semmi sem agg meg oly könnyen, mint a jótétemény.

Aszufa mellett a nyers is megég.

Egybeszürték a levet.

Hét országra szól, mint a lőcsei kalendáriom.