Reszket mint a kocsonya.
Szakálos szolgának a szó is vereség.
Nincs oly szakács, ki mindennek szája izént főzzön.
Ludtól tanul a liba.
Nem mind hintó, a mi hintáz.
Ne akkor abrakolj, mikor indulni kell.
Tüz a vén asszony.
Vakulj magyar, busulj tót.
Uti czifra, házi ronda.
Nem lehet a halált ajándékkal megkerülni.
Akkor még Ádám is kis inas volt.
Ki nem tanul jó beszéddel, tanuljon feje vesztével.
Könnyü csendes időn kormányozni.
Ott is eltörik a jég, a hol legvastagabb.
Jobb ma egy, mint holnap kettő.
Ugy néz ki, mint a csapot hordó.
Kecske só után baktat.
Azért boldog a bolond, mert esze nincs.
Leghamarább elesik a félénk katona.
Néha jó ló is cigány kézre kerül.
Sas legyet nem fogdos.
Szomoru nap, fekete vásárnap.
Kopját kopjával, pallost pallossal szoktak visszaverni.
Holtakra ne szólj.
Senki sem nagy ur szolgája előtt.
A lelkismeret tudja legjobban, mit ember titkon cselekszik.
Négy vájja mindennap az erszény fenekét: rosz óra, rosz malom, ó kocsi, vén szőlő.
Minden állat visszatér a természethez.
Elballag a juh, de ritkán tér maga vissza.
Erdőre tőkét, tengerbe vizet.
Ha most igazat mondasz: a légy is madár.
Reá akadt kasza az ő kövecsére.
Ugy tartja mint rácz a Krisztust. (Azaz lágyan tartja.)
Várd végére az okos szót.
Addig tanulj, mig időd van.
Titoktartás néha többet ér szólásnál.
Jobb az utnak feléről visszamenni, mint sem rosz helyre menni.
Egyik gubás, másik subás.
Elvetette a sulykot.
Megérezte a sáfrányillatot. (Tudta, hogy roszul lesz dolga s elillant.)
Egy hamisan jött pénz elhajt száz igazat.
Elejtette a konczot.
Más tollával dicsekszik.
A jó szél szombaton megáll.
Vak vezet világtalant.
A görbült aggnőnek agg ő regéje is.
Nagy a lóczitrom, de izetlen.
Megette a kutya a háját. (Csikorgó tengelynek mondják.)
A gondok idővel öregbednek.
Nehéz feltalálni, ami sohol sincs.