Szökött katonának nincsen bére.
Nyugodt földnek szép a termése.
Paripa nem hajt ebugatásra.
Házban az asszony helye.
Mennyit fel, annyit le.
Addig állja fogadását, mig az ajtón kilép.
Inaszakadt ember tánczot akar járni.
Nehéz a csunyát szépen kimondani.
Soha se láttam rongyos tótot jó ruhában.
Néha jó ló is cigány kézre kerül.
Az éh szunyog nehezet csip.
Jó garas, melyen aranyat nyerhetni.
Én huzom az igát, más penderül.
Nem lesz abból kovács, ki kalapácsot nem vesz kezébe.
Amit a réven nyer, elveszti a vámon.
Addig jár a korsó kutra, mig füle szakad.
Terem a konkoly, ha nem vetik is.
A szerfölött hizelkedő vagy megcsalt, vagy meg akar csalni.
Nehéz ott a tapogatás, hol nem annyira viszket mint fáj.
Magára vesz mindent, mint a ludas asszony.
Fölvenni a keztyüt. (Elfogadni a kihivást; ellenkezőleg: keztyüt vetni, am. kihíni.)
Aggszó szerint egyféle állatnak sem jó az első kölyke.
Ritkán akasztja fel az ember magát a maga vétkeért.
Mennél nagyobb a személy, annál nagyobb a veszély.
Követet, jóra intőt nem kell bántani.
Szerelem, uraság nem szenvednek társat.
Nem minden folt illik minden ruhára.
Nem menten nyelik ám be a bölcseséget.
Megfejné a kutágast.
Jer elő, kormos!
Ki bogár után indul, keringőbe készül.
Ugy forog a kerék, ha kenik.
Ne ugrándozz árkon, nem esel beléje.
Három görög, három török, három zsidó: kilencz pogány.
Szerencsétlenség mellett jó henyélni. (Azaz semmibe nem fogni, mert nem sikerül.)
Nem ugy keresik a hat ökröt.
Még kánya sincs, már furja a bort.
Kötelet sem vehet, hogy felakasztaná magát.
Hamari hamvasnak kormos a két füle.
Könnyen beszél, ki már megőrlött.
Bizik szépségéhez mint bak a szarvához.
Ha nagy volt is kukacza, de kicsiny a legye.
Fübe harap.
Milyen a munka, olyan a jutalom.
Hitvány tanácsnak is jó a vége néha.
A rosz házastárs házi kereszt.
Nincs oly dolog, melyet meg nem hajt az idő.
Kitetszik szavábul: tehén-e vagy fülemile.
Ha kell, menj magad, ha nem kell, küldj mást.
Aki ebbel játszik, fája legyen.