Nem egy ebnek kurta a neve.

János pap országa. (Képzelt világ.)

Ludra szénát, ebre korpát, németre szalonnát ne vesztegess.

Márk vagyok nem Lukács. 

Alkuszik mint czigány a lóra.

Csak fél lába van a hazudságnak.

Mindennél jobb a jó név.

Okosnak a játék, vaknak az alamizsna.

Magához hivja az akasztófa.

Rátartja magát, mint fekete lé az asztalon.

Milyen a jó nap, olyan a fogadj isten.

Hogy ne tojna, mikor liba.

Mit istentől szánsz, elviszi az ördög.

Kettőn áll a vásár.

Részeg ember imádsága, beteg ember böjtje nem sokat ér. 

Bocskorban kell keresni és csizmában költeni.

Ki egyre, ki másra jó. 

Emberség által senki nem sértődik.

Elmult, mint a löki vásár.

Méreg kostolással is megárt.

Csuka csukával él.

Minden ember király a maga házánál.

Hegyre földet.

Hamar kezdi, hamar unja.

Még a jóhoz is fér szó.

Megholt Mátyás király, oda az igazság.

Mindent egy kévébe köt. 

Neked is csak sorban a házad.

Jó katona mellett szivet vesz az ujoncz.

Amely fának árnyékában nyugszol, ne nyesegesd.

Kevély ló nagyot botlik.

Ki nem akar élni, akaszsza fel magát.

Minden koldus a maga botját őrzi.

Nem szokott a kalmár otthon gazdagodni.

Ő is ember, lelkétől megválva. (Azaz ember, de a lelke nem emberi: gonosz, ördögi.)

Üresen hagyta csizmáját. Meghalt.

Jó példát ad a tyuk, de kacsái nem követik.

Se viz, se bor, csak ugy nyomorog.

Pipád, puskád, órád, feleséged senkire se bizd.