Ott is eltörik a jég, a hol legvastagabb.

Szent heverd el napja.

Egyfelül méz, másfelül méreg. 

Rosz hir szárnyon jár, a jó alig kullog.

Legjobb a közép rend.

Ütik az ebet, hadd tanuljon a kölyök.

Csak ugy legyen, a mint lehet.

Lábod alá nézz, meglásd, kinek higyj.

Hamarább megérnek egy hazug embert, mint egy sánta kutyát.

Jó lelkismeretnek nem kell itélő biró.

Szegényt az ág is huzza.

Tüz a vén asszony.

Ahol enned adnak, egyél, a hol ütnek, fuss.

Igen késedelmes a nagybátyák segitsége.

Sok kába közt elvész az okos.

Nem hinak engem hamarnak.

Magához hivja az akasztófa.

Ganajos szekérnek, részeg embernek isten is kitért.

Mindenki lova fia. 

Délelőtt allegál, délután alig áll.

Ki nyakasan tagad, nyakát szabaditja. 

Kamukában is el lehet inni a szürben szedett pénzt.

Néha a csapósinór is kiebb üt.

Nincs a bornak rakonczája. 

Alánéző macskának nem kell hinni.

Ide igér, oda kinál.

Kenyértörés. (Azaz olyan pont, hol valamely dolognak el kell dölni vagy jobbra vagy balra „kenyértöréskor légy derék ember.”)

Nem mind diák, a kinek tintás az ujja.

Heverő ember szerencséjét is elheveri. 

Én lovat árulok, te belé szursz. 

Miatyánk közepe. (Azaz kenyér, ily formán: apját is elárulná a Miatyánk közepeért.)

Kemény mint a csont.