Ott is eltörik a jég, a hol legvastagabb.
Szent heverd el napja.
Papra lelkedet ne bizd.
Egyfelül méz, másfelül méreg.
Rosz hir szárnyon jár, a jó alig kullog.
Legjobb a közép rend.
Napfényt nem rejthetni véka alá.
Ki disznó után indul, mocsárba jut.
Nehéz az evetet háznál megtartani.
Ütik az ebet, hadd tanuljon a kölyök.
Csak ugy legyen, a mint lehet.
Lábod alá nézz, meglásd, kinek higyj.
Hamarább megérnek egy hazug embert, mint egy sánta kutyát.
Nincs oly lángoló szerencsétlenség, melyben egy szikra jó szerencse ne volna.
Addig a békeség, mig szomszéd akarja.
Jó lelkismeretnek nem kell itélő biró.
Szegényt az ág is huzza.
Tüz a vén asszony.
Ahol enned adnak, egyél, a hol ütnek, fuss.
Közép tisztségek legbátorságosbak.
Igen késedelmes a nagybátyák segitsége.
Ki roszra szokott, nehezen hagyja el.
Sok kába közt elvész az okos.
Bus vadkan a tölgyfa gyökerének is neki vágja agyarát.
Nem hinak engem hamarnak.
Magához hivja az akasztófa.
Ganajos szekérnek, részeg embernek isten is kitért.
Mindenki lova fia.
Délelőtt allegál, délután alig áll.
Jó gazda korán kel, későn fekszik.
Ki nyakasan tagad, nyakát szabaditja.
Kamukában is el lehet inni a szürben szedett pénzt.
Néha a csapósinór is kiebb üt.
Nincs a bornak rakonczája.
Alánéző macskának nem kell hinni.
Ide igér, oda kinál.
Szegényt a légy is jobban csipi.
Kenyértörés. (Azaz olyan pont, hol valamely dolognak el kell dölni vagy jobbra vagy balra „kenyértöréskor légy derék ember.”)
Puszta malmon, száraz gáton vámot nem vehetsz.
Nem mind diák, a kinek tintás az ujja.
Heverő ember szerencséjét is elheveri.
Én lovat árulok, te belé szursz.
Pecsenyeforgatás nem jóllakás.
A tél hagyján! de a szele gonosz.
Minek futsz oly szekér után, mely nem akar fölvenni.
Megeszi a tótot a maga fenéje.
Miatyánk közepe. (Azaz kenyér, ily formán: apját is elárulná a Miatyánk közepeért.)
Jobb semmit nem tudni, mint imigy amugy.
Kemény mint a csont.
Jó ebédet ad a világ, de halálos vacsorája.