Elég beteg az is, ki beteget emel.
Minő a vászon, olyan foltja kerül.
Marha marhát nyal.
Szapora tréfa, meddő okosság.
Kinek pénze van, mennyországot is vehet.
Zabos lónak jó kedv az ostora.
Nem egy tarka kutya van a világon.
Délutáni kézfogásnak rovás a dija.
Egy ingben, gatyában sem fázik az ember, csak idő legyen hozzá.
Rajta hagyni keze szenyét. (Azaz nyomát; jelent ügyességet.)
Nincs galléromhoz varva.
Későn főző, későn lakó.
Ki győzné a szegény házát tyukkal, kalácscsal.
Kazalban tűt keres.
Mondd meg, ne szuszogj, hadd tudjuk mi is.
Ritka buza, kiben konkoly nincsen.
Sok miatyánk, kevés vakarcs.
Nincs szebb szó az arany pengésénél.
Jó szappanozás fél borotválás.
Áldomás áldomással jó.
Anyja után csiripel a veréb.
Nem esik a bukás ugrás nélkül.
Előbb fordul roszra mint jóra a dolog.
Éket verjünk belé, ha máskép nem lehet.
Jövő menő vendég a szerencse.
Sarkalással szokott adós jól fizetni.
Fiatalnak hamar, öregnek késő. (a házasság)
Itt a kezem! nem disznóláb.
Ülj veszteg, ha jól van dolgod.
Soha ne higyen ember az eb szájának.
Ma is akkora árnyéka, mint tegnap.
Mintha oltárrul venné el.
Ugy áll a szája, mint a kinek dinnyeföld nem jutott.
Mihez pörke szokott, Örzsi el nem hagyja.
Ott hagyta fogát. (Ott veszett, p. harczban.)
Okos embert csak egyszer lehet megcsalni.
Betegséget, sántaságot, szegénységet, szerelmet senki el nem tagadhat.
Ha a paraszt nem dolgozik, a jó barát meg nem hizik.
Halál után szünik a gyülölség.
Kiki legjobban tudja maga dolgát.
A hol a szemérem, ottan a becsület.
Estve jár, mint a denevér.
Szava adja el az embert.
Akasztással is elhiresedik az ember.
Ő is ember, lelkétől megválva. (Azaz ember, de a lelke nem emberi: gonosz, ördögi.)
Elveszti sirását, ki biró előtt jelenti siralmát.
Hét országra szól, mint a lőcsei kalendáriom.
Tarts a szerencsétül, ha nagyon hizelkedik.
Itt a kulacs, itt igyál.
Jó szerencse a kevélység anyja.