Sokat kér a beteg, de az egészséges nem adja. 

Hirbe akarsz jőni, akaszd fel magad.

Aki későn megy templomba, mégis akkor jő ki, mikor a többi.

Kigyóval nem jó játékba merülni.

Senki feje nem illik ugy az ember nyakához mint a magáé. Mátyás király követségbe akarta küldeni Kinizsit a törökhöz, mi fejébe kerülhete, s egyszersmind biztatta, hogy azon esetre, ha megölik, haddal megy a törökre, s harmincz ezer fejet vágat le az övéért. – Igen ám, felelé Kinizsi, de a harmincz ezer közől egy sem fog […]

Kondér nem sokat hányhat szemére a fazéknak.

Borban lakik az igazság.

Zabla nélkül a ló soha sem leszen jó.

Szóbul ért a magyar ember.

Addig gondolkodjál betegségedről, mig egészséges vagy. 

Ki egyszer a mézet megizleli, nehezen hagyja el.

Jobb az egész, mint a fél.

Szép az inad, elmehetsz. 

Átkozódik mint a kereketört kocsis.

Rosz lelkisméretü azt gondolja, hogy minden ő róla beszél.

Nem szánja fagyos lábát kalmár, csak legyen jó vásár.

Meg ne utáld a nyájas koldust.

Annyit használ, mint ebnek a fakéreg.

Magyarnak kalács, németnek korbács.

Rajta hagyni keze szenyét. (Azaz nyomát; jelent ügyességet.)

Megfőzték neki a kitoló kását.

A hamis és csalárd egy fának ágai.

Főzheted a paréjt, mégsem lesz jó izü.

Légynek sem árt.

Amit a ház ellop, elő is adja.

Sokat kell türni még a királynak is.

Komondor nem sokat törődik vele, ha megugatja pumi.

Véletlen erdőben gyakorta nyul fekszik.

Idő szolgál, senkit nem vár.

Borral mosdik, kolbászszal törülközik.

Hizelkedés mérge a barátságnak. 

Kazán a fazéknak nem hányhatja szemére a feketeséget.

Ismérd magadat.

Kezébe szakadt az ág. 

Ott jó élni, hol gombóczczal hajigálják az embert.

Ki a bort megiszsza, ura legyen.

Erőtlent az erős csak a zsákba rázza.