Ha étek nincs, borral hozzá.

Jobb a teli ól, mint az üres csür.

Ne varj himet róla.

Latornak arany láncz, jámbornak nehéz táncz.

Lyukas hordót tölt.

Liptai sajtot ad, hogy lovat nyerhessen.

Ráakadtak a fájósára.

Más buzájába veti sarlóját.

Egyesség kicsint is nagyra visz.

Magyar jobbágy pörlőtárs.

Igen feni a bicskáját.

Kinek isten akarja, az ablakon is beveti.

Oly mérges hogy két szekérre föl nem férne.

Roszabb a hátramenésnél.

Hajó nyomát keresi tengeren.

Ki játszani akar, föl is kell tennie.

Záratlan kapu a gyermek szája.

Borsózik a háta.

Felöntött a garadra.

Miatyánk közepe. (Azaz kenyér, ily formán: apját is elárulná a Miatyánk közepeért.)

Sok haszontalan gondolat fordul meg egy harisnya kötésénél.

A fát gyümölcséről, embert erkölcséről könnyü megismerni.

Gyöngén bánik vele, mint himes tojással.

Egy pénz ára haszon sincs a legnagyobb kárban.

Fiának szólott, menye is érthet belőle.

Kéménye mellől a gólya is elpusztul. (Igen szegény.)

Fekete hollónak fekete a fia.

Nem tartós czövek a kutyafark.

Ne szemeld a másét, csépeld a magadét. 

Megrugta szent Mihály lova, ki sem gyógyul soha. 

Igéret nem szégyenit.

Kitetszik szavábul: tehén-e vagy fülemile.

Jobb a forrásbul, mint a folyásbul.

Annyit tud, mint egy káptalan.

Ha papucsot adsz neki, csizmádat is kéri.

Kun László szekerére szorult. Sz. (Elszegényedett. Kun László király idejében annyira elkoldusodott a föld népe, hogy két kerekü talyigáit, maga volt kénytelen huzni. Innen Kun László szekere am. talyiga.)

A hizelkedő alattomban ellenséged.

A tiszta édes, csak gyermeknek való.