Vérré vált, mint barátban a lencse.
Kinek szél a hite, tömlöcz a mennyországa.
Kivel senki nem bir, ördög se próbálgatja.
Egyenlőség nem támaszt hadat.
Módjával jó minden.
Öklelős bikának széna a szarván.
Ritkán válik tudóssá, kire birsággal vetik a leczkét.
Ha a szép szépen szól, még egyszer oly szép.
Oldani a kereket.
Gyermek, részeg, bolond mondanak igazat.
A törpe csak törpe, ha hegytetőn áll is.
Idegen idegennek ritkán árt.
Százszor vesd fontra, a mit egyszer nyelvre.
Minemü az ország, olyan lakója is.
Lányágra szállt jószág egy a bitanggal.
Disznó is megeszi a makkot, de föl nem néz a fára.
Serkéből lett tetü annál jobban csip.
Rosz cseléd megbántja a sajtot.
Mosolygós asszonynak, görhes lónak, világos felhőnek nem kell hinni.
Templomban, fogadóban másoktul végy példát.
Fühöz, fához kapaszkodik.
Ó hordóban uj bor, két kár lesz belőle.
Kinek mihez kedve, azért álmát felejtse.
Ki nem anyád, mind hugod.
Minemü az élet, olyan a vége is.
Pénzen vett dicséret cifra hazugság.
Száz szónak is egy a vége.
Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet.
Fityet hány az orra alá.
Adnak kalácsot, de nem adnak tanácsot.
Tetszik a tanács, de izzaszt a munka.
Akármely dicsőséges méltóság is megvénül idővel.
Nem lesz farkasnak bárány fia.
Kinek hol fáj, ott tapogatja.
Két dudás, nem fér meg a csárdában.
Könnyü rosz hirbe keveredni, de nehéz belőle kigázolni.
Szaladj farkas, inadban az igazság.
Vénebb a tiz parancsolatnál.
Ki rózsábul veti ágyát, alkudjék meg a tövissel.
Vén kutya ebül szokott megőszülni.
Szegénynek a szerencséje is szegény.
Szép szó nyeri meg a szeretetet.
Szépség második ifjuság.
Senki sem lehet biró a maga ügyében.
Nem hegedüszóval kormányozzák az országot.
Érdemlés után fizet isten.
Irótoll nem tud szégyent.
Ne ugorj ott, a hol árok nincsen.
Lusta lónak korbács az abraka.
Ki sokáig eszik levest, sokáig él.