Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk.

Kicsúszott alólad a talaj. Megértelek. De tudod mit, én itt vagyok, hogy megtartsalak.

Az élet minden csatája arra jó, hogy tanuljunk valamit belőle, még azokból is, amelyeket elveszítünk.

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.

Ami nem öl meg, az erőt ad.

Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.

Ha sötét volt az éjszaka, kétszer olyan fényes lesz a nappal.

A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.

A tények nem tudtak titkos vágyaimról lemondatni, de egyre inkább tudomásul kellett vennem, hogy az ábrándokat csak önmagam csalására dédelgetem.

Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.

Mindegy, milyen szegény az ember, amíg van valakije, akit szerethet.

A szomorúság sem marad meg örökké, ha arrafelé tartunk, ahová mindig is eljutni kívántunk.

Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.

Egy semmiségtől is megvigasztalódunk, mert egy semmiség is lesújt minket.

Nincsen olyan emlékezés, melyet az idő el ne törölne, sem olyan fájdalom, melyet a halál meg ne szüntetne.

Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.

Amit adsz, azt te is visszakapod – noha lehet, hogy onnan, ahonnan a legkevésbé várnád.

A bánat egyetlen gyógyszere a napfény, a friss levegő, a kellemes társaság és a jó zene.

Az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik.

Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt.

Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.

Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még a beszéd sem kell. Egy érzés suhan át köztetek. Nem vagy egyedül.

Nem számít, mennyire borzasztónak érzel valamit, mindig lehet annál sokkal rosszabb is.

Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.

Az élet és a szerelem megy tovább.

Emberek, ha boldogtalanok vagytok, vigasztaljon benneteket, hogy én is boldogtalan voltam.

Soha ne becsüld alá a könnyek csodáját! Ezek a gyógyulás vizei és az öröm folyamai lehetnek. Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.