Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.
Egy virág önmagában is szép lehet, de egy ember csak akkor igazán gyönyörű, ha mások szemében láthatja, hogy az.
A szépség és a nőiesség kortalan.
Szépségeszményünk nagyjából mindig önmagunkhoz hasonlít.
Senki nem birtokolhat egy olyan naplementét, amelyet együtt láttunk egyszer. (…) Senki nem birtokolhatja azt, ami a legszebb a Földön – de megismerheti és szeretheti.
Nincs szép test és csúnya test: mindegyik ugyanazt az utat járta be, mindegyik a benne lakó lélek látható része.
Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.
A szép mindenütt jelen van, csak kevesen veszik észre.
Senki sem mondta nekem kicsiként, hogy csinos vagyok. Minden kislánynak kell mondani, hogy szép, még akkor is, ha nem az.
Ami igaz, az természetes, ami természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én esztétikám.
A legtöbb embernek van valamiféle szerzett szépsége – minél régebb óta ismered, és minél jobban szereted őket, annál jobban néznek ki.
Elképesztett, hogy valaki, aki ennyire veszélyes, ilyen gyönyörű tud lenni.