A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.
Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.
A nők még akkor is szeretnek álmodozni a szerelmes érzésekről, mikor éppen szerelmesek.
Fura, hogy milyen ritkán gondol az ember azokra a nőkre, akik megvoltak. Mindig azokra emlékszik, akikkel nem jött össze.
Az első nőnek, az első igazi nőnek, aki lenyűgözi a férfit…, az ilyen nőnek nem lehet vetélytársa.
Ostobának kell lennie annak a férfinak, aki nem veszi észre, ha egy nő boldog a közelében.
A férfi akkor se mond igazat, amikor beszél, az asszony akkor is hazudik, ha hallgat.
A nő addig szép, amíg szeretik.
A női ösztönök hamarabb találkoznak, és hamarabb jutnak egyezségre, mint a férfiak értelme.
A nők először ellenállnak a férfi előrenyomulásának, azután pedig megakadályozzák a visszavonulásban.
Mind a soványság, mind a kövérség, egy adott embernél, mondjuk nőnél, feltételezi azt, hogy: nincs meg benne az egyensúly.
Azt akarom, hogy nézz, de azt is akarom, hogy erről ne tudjak.
Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg.
A nő szíve a szemein át mutatkozik, álnoksága a tetteiben, ravaszsága a nyelve hegyén.
Olyan asszonynak látszott, aki körül viharok dúlhatnak, de a lelkét meg sem érintheti semmi.
Titokzatos teremtmények a nők. Ha meg tudnák tanulni, hogy pontosan azt mondják, amit gondolnak, a világ sokkal egyszerűbb lenne.
Egy nő nem minden férfi mellett ugyanaz a nő.
Egy okos lány csókol, de nem szeret; meghallgat, de nem hisz el mindent; és lelép, mielőtt elhagynák.
A nőnek mélyen ismernie kell azt a férfit, akit párjául választott, és ennek alapján kell bánnia azzal az érzékeny férfilelkével, mert mindig a nőtől függ a kapcsolat jövője.
Az, hogy a világ még áll, a nőknek köszönhető.
A nő legvonzóbb tulajdonsága az önbizalma.
Egy nő, aki mindent tud a férfiakról, rendszerint csak az egyik oldalukat ismeri jól, míg a többiről fogalma sincs. De ez nem jelenti, hogy nincs más oldaluk is.
A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.
Teljesen fölösleges megtiltani valamit egy nőnek, mert úgyis az lesz, amit ő akar.
Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni, hogy önálló és szabad lények, akiknek sorsa – bár velük összefügg, de – nem csupán a Férfi.
A férfi boldogsága: „Én akarok!”, a nő boldogsága: „Ő akar.”
Csak a nők tudják, hogyan kell megsebezni valakit. Méregbe mártják kis nyilaik hegyét, s ezek ezerszer jobban égetnek, mint a férfiak tompább fegyverei.
A nők mindig állhatatosabbak, még akkor is, ha az nyilvánvalóan szükségtelen.
A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
Ha egy nőnek férfi erényei vannak, mindenki menekül tőle; ha nincsenek, ő maga menekül.
A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál.
Állítólag a nők velük született joga, hogy kéressék magukat.
Választanunk kell aközött, hogy szeressük a nőket, vagy pedig ismerjük őket – nincs középút.
Csak a szerelmes férfi féltékeny, de a nők szerelem nélkül is azok.
És akarta, hogy ő szeresse. A szívét akarta. Akarta ezt a férfit, aki ismerte a szerelmet, aki tudta, mi az odaadás és a kötődés.
Hisztéria. Veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani. Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele.
Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.
Értesítések