Az előbb még szidta, mint a bokrot, most meg tessék, úgy siratja, hogy a szíve szakad bele… Istenem, de buták is vagyunk, mi nők!
Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.
A nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést.
A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe.
Milyen jó lenne, gondolom, ha nő volnék, mert a nők úgy is tudnak látni, hogy nem néznek oda.
Olyan asszonynak látszott, aki körül viharok dúlhatnak, de a lelkét meg sem érintheti semmi.
A nők mindig állhatatosabbak, még akkor is, ha az nyilvánvalóan szükségtelen.
Az asszony a szenvedély erejével bontja meg a társadalom rendjét.
A nő addig szép, amíg szeretik.
Az, hogy a világ még áll, a nőknek köszönhető.
A nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira.
Az asszony csak azt csalja meg, akit szeret, a többit egész egyszerűen faképnél hagyja.
A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.
Ha Isten nem csókra teremtette volna a nők száját, nem tette volna ennyire könnyen hozzáférhetővé.
Még mindig nem sírt. Én már bőgtem volna. De a csajok könnycsatornájában több vegyi anyag van. Emiatt könnyebben sírunk, mint a férfiak. Becsszóra.
Azt akarom, hogy nézz, de azt is akarom, hogy erről ne tudjak.
Egy nő, aki mindent tud a férfiakról, rendszerint csak az egyik oldalukat ismeri jól, míg a többiről fogalma sincs. De ez nem jelenti, hogy nincs más oldaluk is.
A nők is csak emberek, időnként még különb emberek is a férfiaknál, szelídebbek, kedvesebbek.
Mi lenne a férfiakból, ha az asszony meg nem könyörülne rajtuk egy-egy hazugsággal.
A nők, amikor úgy érzik, hogy igazuk van, veszekednek és sírnak, de amikor érzik, hogy vétkeztek, akkor csak sírnak.
A nők először ellenállnak a férfi előrenyomulásának, azután pedig megakadályozzák a visszavonulásban.
Nem tudom, ki találta fel a magassarkút, de minden nő sokkal tartozik neki.
A nő barátait elfelejti, szerelmeit soha. A férfi szerelmeit elfelejti, barátait soha.
Minden nő feministának születik, csak kinevelik belőle.
A jó lányok a mennybe mennek, a rosszak külföldi luxusútra.
Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg.
Egy nőnek szüksége van arra, hogy valakinek szüksége legyen rá.
Egy asszony képes egyetlen mosollyal elfátyolozni az arcát.
Választanunk kell aközött, hogy szeressük a nőket, vagy pedig ismerjük őket – nincs középút.
Az okos nő nem vár a csodára, hanem megteremti azt.
A nőknek a boldogság a költészetük, ahogy a szép ruha a díszük.
Öltözz rongyosan, és ruhára fognak emlékezni; öltözz kifogástalanul és a nő emléke marad meg bennük.
Egy nőnek nincs két szerelme.
A férfi akkor se mond igazat, amikor beszél, az asszony akkor is hazudik, ha hallgat.
Nem bánom, hogy a férfiak világában kell élnem, addig, amíg nő lehetek benne.
Ha egy nőnek férfi erényei vannak, mindenki menekül tőle; ha nincsenek, ő maga menekül.
Ostobának kell lennie annak a férfinak, aki nem veszi észre, ha egy nő boldog a közelében.
Az első nőnek, az első igazi nőnek, aki lenyűgözi a férfit…, az ilyen nőnek nem lehet vetélytársa.
Egy nő megérzései többet érhetnek, mint egy analitikus gondolkodó következtetései.
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
A nő addig kacér, míg nem szerelmes.
Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő.
Ha nő vagy, tudj elmenni, túlnőni, felegyenesedni. Értékmérődet önmagadba s nem a férfi tetszésébe helyezni.
A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk.
Egy nő mindig tudja, hogy egy férfi sokat jelent neki. Vajon a férfiak is képesek ezt megítélni?
Fura, hogy milyen ritkán gondol az ember azokra a nőkre, akik megvoltak. Mindig azokra emlékszik, akikkel nem jött össze.
Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.
Azok a nők, akik paranoiásan úgy hiszik, hogy őket nem szeretik, könnyen hisztérikusokká válnak.
Ha meg tudsz nevettetni egy lányt, bármit megtehetsz vele.
A nőknek soha nincs fölösleges imádójuk.