A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, hogyne tévedhetne az ember, amikor csak egy nyelve van.

Ha a bűntudat nem gyötör tovább, nem lesz szükséged a megbocsátásra sem.

Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.

A megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése.

Irigylésre méltó, aki képes megbocsátani, és valóban megfeledkezni egy sérelemről.

Könnyebb megbocsátani egy ellenségnek, mint megbocsátani egy barátnak.

Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.

Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság.

Annak az egy napnak a kedvéért, amelyen ezer nap közül egyszer, kivételképpen jó vagyok, kérlek, légy elnézéssel!

Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet.

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.

Csak az tudja kimondani, hogy „megbocsátok neked”, aki azt is ki tudja mondani, hogy „szeretlek”.

Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.

Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.

A megbocsátás luxus, pedig életmódnak kellene lennie.

A bocsánatkérés csak arra szolgál, hogy a bűnös megkönnyebbüljön, s úgy érezze, hogy ugyanazt a hibát még egyszer elkövetheti.