Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.
A legkiválóbb sem képes egyedül ragyogni. Mindig tudd: az ember egyedül csak fél ember marad.
Egyedül vagyunk az érzéseinkkel, és egyedül is maradunk. Még a legközelebb állók is csak sejthetik, mi játszódik le bennünk.
Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.
Az emberek sokszor használják a telefon nevű szerkezetet, mert nem bírják egymás közelségét, de ugyanakkor rettegnek a magánytól.
A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.
Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani.
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Minél inkább egyedül vagy, annál nagyobb szükséged lehet valakire, aki melletted áll.
Egy tömeg közepén is érezheti magát magányosnak az ember.
A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.
Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.
A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.
Nem akartam többé egyedül maradni önmagammal.
A magány sosem szül szerelmet – csak szükséget.
A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.
Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm önmagamat.
Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.
A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet.
Igazi boldogság csak a magányban található.
A magány éjszaka a legerősebb, mint a láz.
A magány (…) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.
A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.
A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.
Nincs szomorúbb, mint jó bort inni, és senkit se látni.
Egy olyan szemét és tetves világban, ahol még csak egy igaz barátja sem lehet az embernek, már az is nagy vigasztalás, ha egy igaz ellenséget talál.
Az a baj azzal, ha az ember a négy fal között van: a világ odakint megy tovább, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy neked örökre megállt az idő.
Aggasztó magány költözött az életembe, s mégsem kívántam meg régi barátaim társaságát: sótlan diéta lett volna éhségemre.
A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal.
A magányos ember (…) nem nevet könnyen.
Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.
Elővettem a plüsspingvinemet, Sigmundot. Az utóbbi időben szinte mindig a gyalogcsőrössel osztom meg a párnám. Na ja, minden lánynak kell valami nagy és szőrös, szorongatási célzattal.
A legkellemesebb része a kapcsolatnak, hogy megosztod az életedet valaki mással. De az életem, nyilvánvalóan, nem volt elég jó ahhoz, hogy megosszam.
Valójában nem minden az, hogy megőrizzük a csendet, arra is ügyelnünk kell, miféle csendet őrzünk meg.
Körülöttetek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni – azt már nem.
Csak egy dologra vágyom az életben: ha lenne valaki, aki megért.
Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.
A magány a pesszimizmus melegágya.
A lélek, ami szépséget lát, lehet, hogy néha egyedül sétál.
Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány.
Magányos lehet az ember, ha csak az üres, sötét ház várja, hogy üdvözölje.
Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.
Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.
Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Őket is csak az ismeri, aki magányos.
Én nem állok senki oldalán, mert az én oldalamon sem áll senki.
Addig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam.
Légy jó, és magányos leszel.
A másik magányába nem szabad belegázolni.
Én láttam, mert én mindent látok. Könnyű figyelni, ha soha senki nem veszi észre az embert.