Mindenkinek igaza van, míg be nem bizonyosodott, hogy téved.
Ki találta ki, hogy könnyű elmondani az igazat? Már ez is hazugság.
Senkinek sincs mindig igaza, egyesek viszont mindig tévednek.
Az igazság és a féligazság között akkora a különbség, mint a villanyégő és a cserebogár között
A bolond akkor a legijesztőbb, ha igazat mond.
Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját.
Minél makacsabbul bizonygatod az ártatlanságodat, annál biztosabbak benne, hogy hazudsz.
Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól.
A hazugság nem olyan rossz, ha jót akarnak vele.
Két ember kell az igazság kimondásához: egy, aki mondja, és a másik, aki meghallgatja.
Csak egy kicsit kell ferdíteni az igazságon, hogy pokolszaga legyen.
Az a legnyomorultabb, aki közönnyel szemléli mások nyomorát.
Olykor-olykor arra is szükség van, hogy a hazugságot hazugsággal tetézze az ember.
Lehet-e hazugság nélkül élni? Valószínűleg nem lehet. És mégsem tudunk ebbe belenyugodni. Valaki hazudik bennünk, valaki pedig haragszik érte. Ketten volnánk?
Keresnünk kell az igazságot, de újra és újra kétségbe kell vonnunk saját, már-már biztosnak vélt igazságainkat.
Rengeteg hazugság van a világon és a legrosszabb benne az, hogy a fele igaz.
Egy hazugság a fél világot körbeutazza, mialatt az igazság még mindig csak a cipőjét húzza fel.
Érdek annyi van, ahány ember a földön. De igazság csak egy. A gyertyaláng és a reflektorfény csak méreteikben különböznek egymástól, lényegükben azonosak.
A legtöbb ember inkább elfogad egy valószínű hazugságot, mint egy valószínűtlen igazságot.
A zavaros igazság nem igazság.
Ahol az igazság is töpreng a maga igazán, ott az ábránd még nagyon sokáig ábránd marad.
Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.
Az igazságtalanság ejti a legfájóbb sebeket, haragot szít!
Rettenetes, hogy a tényektől sosem tudhatjuk meg a valóságot.
Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata.
A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van.
Ha mindig igazat mondasz, semmire sem kell emlékezned.
Nem tudok olyan jó lenni, amilyen szeretnék, de olyan rossz se, amilyennek lennem kéne.
Nincs egy igazság az életben.
Az ügyvéd a győzelemben érdekelt, nem pedig az igazság kiderítésében.
Nincsenek se igazságos, se szent háborúk: minden háború igazságtalan és ördögi.
Az igazi belső kárt a gyávaság okozza, amikor a hazugság segítségével kimenekülünk kínos helyzetekből, és főként az, amikor önmagunk előtt sem vállaljuk magunkat.
Rossz és jó között van egy kis hézag is. És ebbe a kis hézagba nem csupán Te, de az emberiség kilencvennyolc százaléka kényelmesen belefér.
Azokból lesz a legjobb hazudozó, akik általában igazat beszélnek.
Legjobban magunknak tudunk hazudni.
Már nem az a fontos, hogy igazam legyen, hanem hogy igaz legyek.
Minden hazugság kísérti a jövőnket. Nem lehet tudni, hogy mikor vagy hogyan ütköznek a valósággal és igényelnek további hazugságokat.
Nem érdekel senkit az igazság. Sem az emberi jogok. Mindenkit csak a maga igazsága és a maga jogai érdekelnek. A többi, az mind csak üres jelszó.
Jó azoknak, akik igazukért üldöztetést szenvednek, mert emberi sorsuknál fontosabb nekik az igazság.
Minden történetet az tesz igazzá, hogy tudjuk, valaki meghallgatja. És megérti.
Rájött, hogy néha szükséges másoknak hazudni, de mindig aljas dolog önmagának hazudni.
Akkor derül csak fény az igazságra, amikor készen állsz befogadni azt. Amikor szükséged van rá ahhoz, hogy megtehesd a következő lépést az utadon a végzeted felé.
Az igazság az emberi élet legkínzóbb érzése, mert mindenkinek mást jelent.
Őszintének lenni veszélyes. Ha csak nem vagyok hülye is hozzá.
Ha téves hitben élsz, a hazugságot is őszinteségnek látod.