A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.
Ilyen a szerelem. Ha egyszer kialakul az érzés, nem olyan egyszerű elpusztítani.
A szerelem a világ leghatalmasabb ereje, amely a leginkább emberi.
Szerelem és szeretet. A jó tulajdonságokat szeretjük – a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk.
A fej gyönge percei a szív legszebb órái.
Itt vagyok veled. Rád figyelek, érted élek, és feltétel nélkül szeretlek.
Gyenge annak a szerelme, aki csak szavakban tudja kifejezni, hogy mennyire szeret.
Amikor saját sorsomról beszéltem, kétségtelenül kettőnkre gondoltam. Külön-külön az egésznek csak a fele voltunk.
Engedd meg magadnak, hogy szerelmes legyél. Ha nem így teszel, elpazarolod az életed.
Aki a szerelemben óvatos, lehet, hogy sohasem lesz igazán boldog.
A szerelem csodálatos dolog, és mindannyiótoknak el kellene sajátítania a szerelem művészetét – éppúgy, ahogy az élet művészetét is.
A szerelemnek egyenlőségre nincs szüksége: megteremti.
A szeretetben mindig van valamennyi őrület. De az őrületben is mindig van valamennyi ész.
A szerelem a szenvedések kimeríthetetlen forrása.
A szerelem nem egy pillanat, hanem egy folyamat.
Az igazi szerelem több, mint egyszerű romantikus vonzalom, az barátság is egyben.
Bolond szerelemben öt esztendeig vártam rád. Én ostoba, nem tudtam, hogy szíved is olyan rideg, mint a szemed.
Az igaz szerelem, bármilyen hirtelen is jött is, mindig önzetlen.
Ó, mit ér a szerető hűsége, ha szívünket összetöri annak a másiknak a hidegsége, akit jobban szeretünk!
A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.
Az élet egyetlen értelme a szerelem. Akinek nem sikerül találnia senkit, az nem mondhatja el magáról, hogy megvalósította az álmait.
Mert mint mondják, még a hitvány ember is megnemesedik, ha szerelmes, valami nemesség szállja meg, ami nem véle született.
Az igazi szerelem ellenáll a távolságnak.
Csak azokat szeretjük, akikért szenvedünk.
Az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét, és bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle, az az érzés kitörölhetetlen.
Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.
A szerelem csak egy ócska trükk, amit a természet játszik velünk, hogy fennmaradjon a fajunk.
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.
Sok ember egyáltalán nem volna szerelmes, ha előzőleg nem hallana a szerelemről.
A szerelem gyakran elhal az idő múlásával – de még gyakrabban a távolsággal.
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
A szenvedély a szerelem egyik formája, de az még nem szerelem.
Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.
Csak a boldogtalan szerelmek tartósak.
A szerelemben egy férfi csak akkor győzhet, ha elfut.
A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyűlöljük.
Amit szivedbe rejtesz,szemednek tárd ki azt;amit szemeddel sejtesz,sziveddel várd ki azt.
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.
Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.
Csak ok nélkül szeretünk igazán.
Az ember csak lelki tulajdonságokba tud igazán belé szeretni.
Ha leomlanak a falak, a szerelem mindent eláraszt, és nincs többé lehetséges és lehetetlen, nem számít, hogy meg tudjuk-e tartani a szeretett lényt: szeretni annyit jelent, mint elveszíteni a fejünket.
Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.
És ha egy férfi különleges, azt hamarabb megérzed, mint gondolnád. Ösztönösen felismered, és biztos vagy benne, hogy bármi történik, soha többé nem jön még egy, aki hozzá fogható.
Ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt.
Szerelmeseknek, hogyha – Isten ments! – kifogynak a szóból, legjobb kisegítő a csók.
Én téged akarlak. Csak azt nem tudom, meg tudok-e birkózni mindazzal, ami te vagy.
Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem… Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Boldog vagyok és szenvedek. Boldog vagyok, hogy miatta szenvedhetek, s imádom az ő fájdalmát, mert szerelmének jele…