Helyrehozhatatlan a múlt, a jelen viszont olyan számotokra, mint az építő lába előtt heverő mindenféle épületanyag: a ti dolgotok, hogy jövendőt építsetek belőle.
Elfogadtam a jót, amikor jött, és a rosszat is ugyanúgy. Tudtam, hogy idővel elmúlik mindkettő.
Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.
Ígértem és hazudtam én épp eleget életemben, s az egyetlen különbség az volt, hogy melyik oldalról nézte az ember.
Vannak dolgok, amikről azt gondolom, hogy jobb jó mélyre elásni őket az agyunkban, semmint hogy másokkal megosszuk őket.
A hallgatást soha, a beszédet gyakran megbánjuk.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig.
Bölcsességre vall egyetértésben élni olyanokkal, akiket nem tudunk elhagyni.
Veszélyes dolog a választás, mert ha választunk, lemondunk az összes többi lehetőségről.
Minden jókor jön annak, aki várni tud.
A jó ember sose marad egyedül.
A dolgok értékét akkor tudod igazán megbecsülni, ha nem az „ilyen” vagy „olyan” , hanem a „van” vagy a „nincs” között kell választanod.
Meg kell tanulnunk nevetni a dolgokon.
Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy elfelejtenek minket, mielőtt még emlékeztek volna ránk.
Reményteljesnek tartom azokat a gyerekeket, akikben van elegendő spiritusz a komiszkodásra; annál lehangolóbbak azok, akik puszta tehetetlenségből mintagyerekek.
Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.
Egy ember utálhatja a választását, de ki fog tartani mellette, mert még a legrosszabb körülmények között is meg lesz győződve róla, hogy akkor ez volt a lehető legjobb döntés.
Jobb koldusnak lenni, mint tolvajnak.
Bármit csinálsz veszélyes helyzetekben, az a lényeg, hogy gyorsan csináld.
Az elme, mely néha úgy gondolja, hogy csodák nem léteznek, magában véve is csoda.
Ma nyílegyenesen kell a célra törni, és jaj annak, aki nem hisz a maga becsületes igazában.
A hallgatás a megvetés legtökéletesebb megnyilvánulása.
A türelem keserű, de gyümölcse édes.
A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.
A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.
Minél több a rendelet, annál nagyobb a rendetlenség.
A kényszerűség jó tanító.
Minden csak egy napig tart: a magasztalás éppúgy, mint a magasztalás tárgya.
Az elnyomó törvények hajlamosak erősíteni azt, amit tiltanának. Ez az a kényes pont, amelyre a történelem minden jogi szakmája alapozza biztos állását.
A rossz nevelő tekintélyére büszke, a jó nevelő egyszerűen alázatos.
Az Álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, az semmilyen.
Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!
Nem minden szó mondható ki, az egyik magunk miatt, a másik kíméletből.
Gyakran jobban tudjuk értékelni azt, amiről tudjuk, nem fog megismétlődni, mint azt, amiről azt hisszük, örökké így marad.
A hiány csak rajongóbbá teszi a szívet.
Mézédes a világ, ha elég méhecske gyűjtöget az embernek!
A jókedv e világon átmentünkben a legnagyobb adomány, és mindegy, hogyan jut hozzá az ember.
Szeretném, ha lelassulna az idő… szeretném, ha lenne időm élvezni az életet.
Gyakorta megesik, hogy ha nem kérdezünk, választ kapunk, akár olyat is, amire eszünkbe se jutna rákérdezni.
Ne sulykolj semmit a gyermekeidnek. Tanítsd meg őket gondolkodni, tapasztalatokat értékelni és veled ellenkezni!
Ha nap mint nap felidézzük és újra átéljük a múltat, önmagunkat tesszük tönkre, és biztos úton haladunk az érzelmi összeroppanás felé.
Minden, ami másokban irritál minket, hozzásegít saját magunk megértéséhez.
Nem minden titok gonosz titok. Vannak jó titkok is. Vannak szükségszerű titkok is.
A könny végtelenül fontos nyelvezet. Vannak olyan pillanatok, amikor a szavak nem tudnak beszélni, csak a könnyek.
Aki nem becsüli magát, nem tud egyedül élni.
Nincs annál a csöndnél rosszabb, amely nehéz gyöngyként függ egy kínos beszélgetés fonalán.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.
Mindig azé az utolsó szó, akinek a keze nincs megkötözve.
Senki sem azért szereti hazáját, mert nagy, hanem azért, mert az övé.
Tégy jót, és nem lesz szükséged ősökre.