Túl sokat gondolkodsz. A gondolkodás csak szenvedést hoz. Légy egyszerű!
Ne terheld túl magad azzal, hogy elhamarkodottan akarsz szembenézni egy helyzettel, de állj készen arra, hogy egyedül irányíthasd a dolgokat.
Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.
Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok (…), és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad.
Sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen.
Sohasem ennék meg élőlényt (…). Ugyanannyi lélek van bennük, mint bennünk. Illetve talán több is.
Szólj, ha úgy érzed, szólnod kell, de semmiképpen ne hallgass, amikor senki más nem áll fel azok érdekében, akiknek nincs szavuk.
Mindenkire rákerül a sor – mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.
Ha rájössz, mire van igazán szükséged, majd azt is kitalálod, hogy szerezd meg.
Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz.
A sport olyan, mint a lottó, semmi másra nem jó, csak arra, hogy a munkásosztályt abban a hamis reményben ringassák, hogy egy napon kiemelkedhetnek sörvedelő, furgont vezető társaik közül.
A mosollyal fizetni lehet. A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni. És van mosoly, melyért meghal az ember.
A hiány csak rajongóbbá teszi a szívet.
Gyakran mindent elkövetünk, hogy a világ elől eltitkoljuk a kiszolgáltatottságunkat, és ehhez komoly színjátszásra van szükség.
Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta.
Aki haragszik, az más vétkéért önmagát bünteti.
Egy törvényes csók sosem ér fel egy lopott csókkal.
Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.
S nem mondtam már nektek, hogy amit ti őrületnek néztek, az csak érzékeim túlzott élessége?
Csak az ateisták lehetnek erkölcsösek. Ha jutalomért vagy a büntetés elkerülése érdekében cselekedsz, az nem erkölcs.
Egészségünket túlságosan szigorú életrenddel megóvni unalmas betegség.
Senki sem mondta, hogy nem lesznek kihívásaink, akadályaink, problémáink. A trükk a „hogyan”-ban van, hogy te ezeket hogyan kezeled: akadálynak, problémának vagy megoldandó feladatnak.
Jóízű, derűs kacagással csakis a mélységesen jó lélek tud nevetni.
Soha nincs megfelelőbb időpont a mostaninál.
Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd.
A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége.
A hallgatás a megvetés legtökéletesebb megnyilvánulása.
A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.
Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm.
Az erény mindig fényt sugároz magából, még az ínség bajain és szűk nyílásain keresztül is.
Egy szakasz, hosszú szakasz az elválás. A viszontlátás: rövid fejezet, töredék csupán.
Elkényeztetettségünkben hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy milyen rendkívüli nehéz volt az elindulásunk ezen a bolygón.
Ha ellenállsz annak, ami történik veled, az agyad működésbe lép, és pontosan azok a gondolatok kezdenek kínozni, amelyeket te magad teremtettél meg.
A bűnös első és legnagyobb büntetése a bűntudat.
Egy bókból két hónapig is elélek.
Amikor az vagy, ami nem vagy, akkor ami te vagy, az nem te vagy.
Mindenki a telefonjával van elfoglalva. Az emberek szavakkal igyekeznek kitölteni életük ürességét.
Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.
Ahhoz, hogy a határokat túllépjük, előbb meg kell tanulnunk a szabályokat követni.
Mindig a negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki mennyit is ér valójában.
Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!
A megszokás (…) rögzíti (…) a hibát.
Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál.
Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz – de elsősorban maradj ember.
Ha valami után nagyon vágyakozol, előbb ajándékozz abból, amid van!
Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.
Ahogy vétkeztünk, úgy szenvedünk.
Határokra szükséged van (…), de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek.
Az ember rendesen arra vágyik, amitől legmesszebb áll.
A sérült gyöngyszemet ki lehet csiszolni és visszanyerheti eredeti fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincsen orvossága.