A férfiak azt hiszik, hogy szeretetre méltó zsarnokok, pedig lehet, hogy egyszerűen csak rémisztőek.
A sármos férfi szórakoztató, a szép férfi természetesen becses látvány, de a becsületes férfi… ó, kedves olvasó, a kisasszonyok kitüntető figyelmére csak a becsületes férfi érdemes.
A férfiak manapság már nem várják el a szüzességet (…), de az ártatlanság illúzióját igen. És az igazság? Az igazsággal nem tudnak mit kezdeni!
Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.
A férfi: társat keres, a nő: biztonságot. (…) A férfi: nyíl a jövőbe, a nő: az íj idege, amely kiröpíti.
Nem sokra becsülöm azt a férfit, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.
Azok a férfiak, akik mindenben biztosak… nos, azok talán nem is férfiak.
A férfiak (…) különösen nagy örömüket lelik abban, ha felsőbbrendűnek érezhetik magukat – s közben észre sem veszik, hogy az esetek többségében tökéletesen kiszámítható a viselkedésük.
Az a férfi, aki nem tud áldozatot hozni, veszít, még mielőtt bármibe is belevágna.
Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt – azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.
A férfiaknak nem kell sokat törődniük a külsejükkel, az is jól áll nekik, ha elhanyagoltak.
A férfi, aki napfénynél normálisan szeret, holdfénynél őrjöngően imád.
A nők nem szeretik azt hallgatni, ha egy férfi arról panaszkodik, milyen jelentéktelennek érzi magát.