Talpnyalókat nyeregbe törni unalmas dolog. Egy gondolkodó embert nem könnyű, viszont annál élvezetesebb.

A legjobb jellemek a cinikusak, a legkevésbé elviselhetők az idealisták. A jámbor emberek oly ritkán képesek megértésre.

Ne hibáztassunk valakit egy tettéért, ha nem fontoltuk meg előtte, hogy más mit tett volna adott körülmények közt!

Ne az ítélkezés, hanem a megértés szándékával hallgassuk partnerünket!

A magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar.

Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.

Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.

Ha az ember rosszul játszik, el kell fogadnia, hogy veszít.

Aki jó cselekedetekre szánja el magát, nem számíthat arra, hogy az emberek eltakarítják az útjából az akadályokat. Sőt el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe.

Attól, akit még nem ismersz, olykor jobbat kapsz, mint attól, akit már igen.

Aki emberek közt él, olyan legyen, mint az aranymosó: egy gramm aranyért egy mázsa iszap – ez legyen a számítása!

A világ legboldogabb emberei képesek legönzetlenebbül adni, ellentétben az önző gyűjtögetőkkel.

Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.

A karakter olyan szikla, amelyen a zátonyra futott hajók kikötnek és az ostromlók zátonyra futnak.

Mindenkiben el van rejtve a jónak egy szikrája. Néha igen hosszú időbe telik, mire előkerül.

Ha valaki azt mondja, hogy nem akar valamiről beszélni, akkor ezt rendszerint úgy kell érteni, hogy nem is tud egyébre gondolni.

Úgy tűnhet, hogy mások állnak boldogságunk útjában. Valójában mi állunk ott, mert mi választjuk meg, hogy hogyan viszonyulunk az emberekhez. 

Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran tulajdonkép nem is nekünk szól, hanem olyan bosszúság nyilvánulása, amelynek egész más okai vannak.

Szörnyű az a gondolat, hogy az embernek árnyoldala is van, amely nemcsak apró gyöngeségekből és szépséghibákból áll, hanem valósággal démoni dinamikájú.

Próbálj jobb emberré válni, és ismerd meg önmagad, mielőtt megismernél valaki mást, és tőle várnád, hogy megmondja, ki vagy.

Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes.

Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokhoz.

Az ember értéke abban rejlik, amiben túlnő önmagán, amiben önmagán kívül létezik, abban, ami másokban megmarad belőle, és amit másoknak jelent.

Aki a ruha szerint ítél, maga is azáltal ítéltetik meg.

Az emberek azonnal elviselhetőek lesznek, ha megbizonyosodunk róla, hogy elhagyhatjuk őket.

Mindenki tud valakinek tanítani valamit.

A rab ember mindig eszményíti a rabságát.

Mint bármi más, a hazugság is egyre könnyebb, ha az ember rendszeresen gyakorolja.

Az ember mindig haragszik arra, akinek hazudni kénytelen.

Milyen öröm örömet okozni! S az emberek mégis milyen ritkán szánják rá magukat.

Miért van az, ha az egyik ember épít egy falat, a másik azonnal tudni akarja, mi van a túlsó oldalán?

Azok vagyunk, amivé tesszük magunkat.

Az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben.

Mindenki akar valamit (…), és ha tudod valakiről, hogy mit akar, akkor azt is tudod, ki ő és hogyan mozgathatod.

Az elemzőkészséget ne tévesszük össze a találékonysággal, mert míg az analitikus elme szükségképpen találékony, sok találékony ember gyakran képtelen az elemzésre.

A szerénység közepes tehetségeknél puszta becsületesség, nagy talentumoknál képmutatás.

Sosem adatik meg másodszor, hogy első benyomást kelts.

Így van ez egész életünk során: legsötétebb perceinkben olyan emberek gusztusa szerint cselekszünk, akik megvetésünk tárgyai egyébkor.

Minden nemzedék kineveti a régi divatot, de vallásos áhítattal követi az újat.

A másik teljes megismerése (…) lehetetlen, már csak azért is, mert megválogatjuk, mit fedünk fel egymás előtt.

Az ember igazán nem tudja, hogy a mások emlékezetében hol marad egy ragyogó folt utána.

Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.

A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.

Talán naiv dolog azt hinni, hogy aki nem panaszkodik, nincs is panasza.

Az ember olyanná válik, mint az, akivel az idejét tölti.

Manapság az emberek nem arra törekszenek, hogy megakadályozzák a bajt, hanem, hogy kikerüljenek belőle.

Legalább ahhoz a jogunkhoz ragaszkodjunk, hogy egymás közt elpanaszoljuk a bajainkat.

Nem alszik mindenki, akinek csukva van a szeme. És nem lát minden nyitott szemű ember.

Mindannyian hibázunk. Méghozzá elég sokszor. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen életünk olyan, mint az állóvíz. A hibák tovább löknek, előre késztetnek bennünket.

Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról.