Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.

Aki kiválik, azt meggyűlölik.

A bosszú legtöbbször a bosszúállónak okozza a legnagyobb keserűséget.

Akkor félj a sötétben, ha sok ember van körülötted. Ha csak egyvalaki, a sötétség nem barátod, de nem is ellenséged.

Ha az ember fogadalmat tesz, hogy tartózkodni fog valamitől, akkor biztos, hogy éppen arra a valamire vágyik leginkább.

A bizonytalanok mindig mindent túlbonyolítanak.

Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével.

Mindenki vágyik valamire, miközben talán teljesen más képet mutat a világ felé.

Nagyon hiszek a bolondokban; ezt hívják a barátaim önbizalomnak.

Aki bizonygat, az nem bizonyít, aki győzködik, az nem meggyőző.

A jó hadvezér nem harcias,a jó harcos nem haragos.

Az egyik rendszer oltárterítője a következő lábtörlője.

Van, amit az ember nem is akar elmondani. Nem azért, mert szégyelli. Csak mert néha jobb – és másokkal szemben is kíméletesebb – megőrizni a látszatot.

Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.

Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.

Csak a gyávaság keres önigazoló érveket és magyarázatokat!

Aki szereti a talpnyalást, méltó a talpnyalóhoz.

Az igaz ember a világ szemében esztelen.

Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély.

A legtöbben úgy élik az életüket, mint a bűnözők: először cselekszenek, és csak utána kezdenek aggódni a következmények miatt.

Az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben.

A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség, melyből végtelen erő keletkezik.

A világ legboldogabb emberei képesek legönzetlenebbül adni, ellentétben az önző gyűjtögetőkkel.

Nem hiszek az önsajnálatban. Csak azoknak való, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel.

Az, aki, mivel semmije sincs, nem is akar semmit, ha csak azt nem, hogy hagyják meg neki a saját semmijét.

Ne tégy soha semmit mással, amiért gyalázat érhet, még titokban sem, mert a szemérem önmagad előtt még inkább kötelez.

Csak a kötelesség teljesítése adja meg az embernek az élet nyugalmát és a lelkierőt.

Milyen furcsák az emberek. Mindennap látod őket – azt hiszed, ismered is-, és egyszer csak kiderül, hogy semmit sem tudsz róluk.

Körülbelül három másodpercre van szükség ahhoz, hogy egy idegen valamilyen benyomást tegyen ránk.

Látom a történelem legerősebb és legeszesebb embereit (…), és ezek az emberek benzinkutaknál és éttermi konyhákban robotolnak.

Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megtenni, hogy irigyeljék.

A legtöbb ember azzal tölti az életét, hogy menekül az elől, amitől fél.

Minden ember hold: megvan a sötét oldala, amit sose mutat meg senkinek.

Mindenki tud valakinek tanítani valamit.

Senki úgy meg nem veti az embereket, mint maguk a megvetendők.

Aki emberek közt él, olyan legyen, mint az aranymosó: egy gramm aranyért egy mázsa iszap – ez legyen a számítása!

A szívünk mélyén mindannyian azt hisszük, hogy az ördögöt észre lehet venni, hogy már ránézésre látjuk a gonoszságot, de ez egyszerűen nem így működik.

A tréfa az okosság jele; s a tréfa és elmésség (…) nem szokott törpe lelkeknél megszállani!

Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is.

Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az – figyeld meg – mindig a legfontosabb.

Ha elkövetsz egy hibát, akkor mondd el másoknak, mielőtt maguktól rájönnek!

Azok az emberek vagyunk, akik sok mindent el tudunk tűrni, de van, amikor minden megtelik, és nem fér bele semmi.

Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.

Ember nem lehet többfelé hűséges.

Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük.

Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.

Mi a különbség aközött, hogy egész életedben igyekszel láthatatlan maradni, vagy pedig megjátszod, hogy az vagy, akinek a többiek látni akarnak? Így is, úgy is tettetés az egész.

Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.

Ha egy ember dramatizál, dramatizálása mögött rendszerint feldolgozatlan, traumatikus események állnak, amelyek régebbről erednek, mint a tulajdonképpeni indíték.

A legtöbb ember megjátssza magát, álarcot visel, ám a színjáték során elveszíti saját egyéniségét.