Az ember az egyetlen állat, amely pirulni tud – és okkal.

Mint bármi más, a hazugság is egyre könnyebb, ha az ember rendszeresen gyakorolja.

Ha az ember idegenek közt van, akkor igyekszik a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni, meggondolja, mit mond, és tetszeni akar.

Aki szolga, elveszti kezdeményező képességét.

A karakter olyan szikla, amelyen a zátonyra futott hajók kikötnek és az ostromlók zátonyra futnak.

Senki sem tud természetes lenni, ha megpróbál természetes lenni. Vagy ha azon erőlködik, hogy ne próbálkozzon.

Az emberek rendszerint a leggondatlanabb helyeken keresik a szenvedést, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg a boldogságot.

Elszomorít, hogy az emberek mindig a kisebb ellenállás felé mennek, ahelyett, hogy valami magasabb szintű dologra törekednének.

Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.

Több a bolond, mint a bölcs, s még a bölcsben is több a bolondság, mint a bölcsesség.

Sok az olyan ember, aki azt képzeli, hogy amit tapasztal, azt meg is érti.

Ez az ember őrült! Mindig azért nyomorog, hogy ne nyomorogjon.

Egyik ember nem olyan, mint a másik? Mit számít, herceg-e vagy kocsis, ha helyén van a szíve meg az esze!

Az egészséges emberi kapcsolatok nem a sajnálatra épülnek.

Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre.

Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.

Ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg. A nap fényt ad a sasnak, de megvakítja a baglyot.

Aki szereti a talpnyalást, méltó a talpnyalóhoz.

Lehetséges, hogy amikor valaki kicsúfolja a másik vágyait, az azért van, mert valahol legbelül ő is arra vágyik?

Valószínűleg mindenki jóságos bizonyos emberekhez. Másokhoz pedig épp ellenkezőleg.

A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.

Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.

Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve.

Amíg dicsérnek, gondold csak mindig azt, hogy még nem vagy a saját utadon, hanem a másén.

Nagyon hiszek a bolondokban; ezt hívják a barátaim önbizalomnak.

Ne gondoljuk, hogy mások is olyanok, mint mi!

Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével.

Alakot vált a farkas, észjárást nem.

A legtöbb ember azzal szorítja sarokba magát, hogy problémái vannak. Holott nem problémáink vannak, hanem lehetőségeink a döntésre.

Nem mások elvárásainak kell megfelelned. A tökéletességet a magad módján is meghatározhatod.

Amikor valaki csalódást okoz, választhatsz: elkezdheted kritizálni, sértegetni és zavarba hozni, vagy pedig megpróbálhatod helyre hozni a problémát.

Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként.

Hát ilyenek a gazdagok! Megalázzák az embert, s azután azt hiszik, hogy egy kis majomkodással mindent jóvátehetnek.

Az emberek mind felnőnek egy napon. És mindig a megfelelő pillanatban.

Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük.

Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.

Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.

Mindannyiunknak fel kell ismernünk a saját értékeinket. Ha másoktól várjuk, hogy megtegyék – és nem teszik meg, akkor állandóan csalódottak leszünk.

Gyakran találkozunk jelentékeny emberek másolataival, és a legtöbbeknek, akárcsak a festmények közt, a másolatok jobban tetszenek, mint az eredetiek.

Aki sorsát maga kívánja irányítani, ismernie kell önmagát: lelkialkatát, ítélőképességét, tehetségét, hajlamait.

Azok vagyunk, amivé tesszük magunkat.

Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összessége.

Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.

Mindenkivel történik néha valami, de ha az ember megszokja a rosszat, akkor vége van az önbecsülésének.

Nem az országhoz, hanem az emberekhez kell lojálisnak lennünk.

Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk, és bután cselekszünk.

Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.

Édes mindegy, kik vagyunk vagy mik vagyunk, valaki mindig akad, akit lenézhetünk.

Az emberek nem lesznek jobbak, legfeljebb okosabbak. Ha pedig okosabbak, ugyanúgy kihúzkodják a légy szárnyát, csak ravaszabb indokot találnak hozzá.

Mindnyájan töredezett, ügyetlen élményhalmazok vagyunk, szorosan körültekerve, hogy védhető arcot mutassunk a világnak.