A lényeg: ne égj a saját múltad tüzén! Mert az maga a pokol. Ráadásul te választottad.

Könnyű az életet megnehezíteni! És milyen nehéz megkönnyíteni!

Az élet útja nincs aszfaltozva, nincs fényesen kivilágítva és útjelző táblák sem sorakoznak a szélén. Göröngyösen kanyarog a vadonban.

Az élet nem tényekből és történésekből áll elsősorban, hanem gondolatok viharából, ami szüntelenül dúl a fejünkben.

Saját létezésünk ténye is majdnem túl meglepő ahhoz, hogy elviselhető legyen.

Ahhoz, hogy a saját életed éld, azt kell tenned, hogy nem foglalkozol azzal, amit mások mondanak rólad.

Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?

Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.

Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

A lét legfőbb értelme számomra csakis az lehet, hogy van, nem pedig, hogy nincs, vagy többé már nincs.

Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!

Az élet csak akkor bonyolult, ha azzá teszed magadnak.

Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.

Hogy igazából élhess, félned kell a haláltól, kell hogy legyen veszítenivalód.

A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet.

Ha valaki azt mondja neked, hogy az élet nehéz, kérdezd meg őt: mihez képest?

Nem élhetjük le egész életünket a saját fantáziánk csúcsain.

Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.

Isten minden lépésedet végigkíséri, és nyugtalan, mert látja, hogy nem veszed észre az élet csodáját.

Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?

Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.

Minden egyes nap esély arra, hogy életünket jobb irányba fordítsuk.

Ameddig azt állítod, hogy az élet egy küzdelem, addig küzdelem is marad. Hagyni kell a dolgokat maguktól kibontakozni!

Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek.

Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.

Aki fölfelé él, azt a bajok, nehézségek, küzdelmek erősítik. Aki lefelé él, azt ugyanezek gyengítik, és előbb-utóbb szétmorzsolják.

Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.

Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!

A báránytermészetű ember saját bőrén tapasztalja, hogy még nem pusztultak ki a farkasok.

Csak egy velünk született tévedés van: azt hinni, azért élünk, hogy boldogok legyünk.

Élményeket akarok! Unom már az örökös készülődést az életre: egyszer már élni akarom az életemet.

Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem?

Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.

Az élet szívás, aztán meghalsz.

Tarisznya és börtön nélkül senki sem éli le életét.

Saját magunk szőjük sorsunkat, a jót is, a rosszat is, eltéphetetlenül. Az erény és bűn érintése alig-alig hagyja rajta kéznyomát.

Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél.

Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.

Az elme csupán fekete-fehér. Az élet olyan, mint a szivárvány.

Aki siet az életben, az a sírjába siet.

Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete.

Az embernek sokféle megpróbáltatáson kell átesnie, mire beteljesíti a sorsát.

Ne is szeressük, ne is gyűlöljük túlságosan az életet.

Vannak leckék az életben, amiket nem tanítanak sehol, mégis meg kell tanulni.

A legkisebb dologért, ha értelme van, mindig érdemesebb élni, mint az értelem nélkül való legnagyobbért.

Minden tragédiák legmélyebbike nem az, hogy fiatalon halok meg, hanem ha 75 éves koromig élek úgy, hogy sosem éltem igazán.

Az ember általában azért küzd, hogy életben maradjon, és nem azért, hogy öngyilkos legyen.

Aki nem a saját életét éli, az nem magának, hanem a világnak él.

Tévedéseink egyik fő oka, hogy későn szokjuk meg azt a felismerést, hogy felnőttek vagyunk.