Ha a tisztesség híveinek számát egyetleneggyel megnövelted, megtetted azt, amire születtél. Az élet ennyit vár tőled, semmi többet.
Mindent nyomtalanul elfúj a szél, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg. (…) Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk.
Az életben az élet a legszebb.
Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár.
Az élet csak azt kívánja az embertől, amivel már rendelkezik. Világos, hogy tulajdonképpen mindenki ugyanarra törekszik: a tökéletes nyugalomra.
Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Ha valami kérdés erősen foglalkoztat, maga az élet hozza a választ.
Az élet sokkal, de sokkal boldogabb lenne, ha 80 évesen születnénk, és onnan közelítenénk fokozatosan a 18 felé.
Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.
Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.
Nem a rátalálás volt az életcélom, ez csak a szükséges feltétele volt. Most, hogy mellettem van, elkezdődhet végre az életem.
Az egyetlen élet, amit élni érdemes, az, amelyben nem állítunk magunk elé határokat. Ki kell tárni az ablakokat, és kidobni rajta minden gátat, tétovázást.
Egy hajó sem járja az élet óceánját úgy, hogy ne találkozna viharral.
Mért kell az embernek majdnem megdöglenie ahhoz, hogy megtalálja a neki legjobban passzoló életet?
Ha az élet egy játék, akkor tudasd az emberekkel a szabályokat.
Értékelned kell az életet, mielőtt elszánod magad rá, hogy megőrizd.
Könnyű az életet megnehezíteni! És milyen nehéz megkönnyíteni!
A hosszú élet titka, hogy az ember nem rohan a dolgok elébe, és mindent alaposan kiélvez.
Az élet döntés: élhetünk fekete-fehérben vagy élhetünk színesben. Én a szivárvány több millió árnyalatát választom!
Látja… az élet nem olyan jó… de nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.
Ha az életben mindig ugyanazt csinálod, akkor az élettől mindig ugyanazt az eredményt kapod!
Tarisznya és börtön nélkül senki sem éli le életét.
Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.
Annak titka, hogy az életből a lehető legnagyobb termékenységet és élvezetet hozd ki: Élj veszélyesen! Építsd a városod a Vezúv lejtőjére!
Olykor szükséged van valami újra az életben. Ha adódik egy lehetőség, akkor meg kell ragadnod azt.
Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni.
Ha az embernek ismételten azt kell tapasztalnia, hogy élete abszurd véletleneken múlik, önkéntelenül magába száll, szerény lesz.
Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy.
Néha nem tudom, hogy az életem ennyire bonyolult-e, vagy csak túl sokat töprengek a dolgokon.
Kihúzott minden eltelt napot vastag, fekete filctollával, és érezte, ennél rosszabbul nem is igen viszonyulhatna az élethez.
Az élet arról szól, hogy egy kis időt együtt töltünk, kéz a kézben sétálunk, miközben nézzük a naplementét. Nem nagy dolog, de kell ennél több?
Akár egy csöpp medencébe pottyanunk bele, akár az óceán közepébe, mindenképp úsznunk kell!
Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.
Az igazság az, hogy az élet egyszerre tervszerű és véletlenszerű, noha nem egyenlő mértékben.
Hiszen mindenki csak olyan életet élhet, amilyet csinált magának. Tehát mind emocionális, mind racionális szempontból azt kapja vissza, amit beletett az életbe.
Miért kell félni egy „nem”-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet?
Amit átélünk, mindig a valós esemény előtt vagy után éljük át, mely elementáris és felfoghatatlan gyorsasággal tűnik tova; átéléseink mind álomszerű, csupán a mi szűk személyünkre korlátozódó képzeletszülemények.
Az emberek azt mondják, hogy az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy tényleg ezt keressük. Szerintem inkább azt igyekszünk megtapasztalni, hogy élünk.
Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.
Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni.
Ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.
Akinek a szemében nincs élet, az nem tud mosolyogni sem. Az kényszeredetten széthúzza az ajkait, de mosolyogni nem tud. S ezt lehet látni.
Az igazság az, hogy a pokol nem valahol máshol van, és a mennyország sem. A pokol is itt van, és a mennyország is. A pokol és a menny a te hozzáállásodat jelenti az élethez.
Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?
Valójában soha senki nem tudja, hol érnek véget a dolgok, vagy véget érnek-e egyáltalán.
Az élet olykor, amikor már egyáltalán nem számítunk rá, különleges ajándékokkal lep meg bennünket.
Az én imádságom: lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem.
Az élet valósága keveset számít annak, aki képzelete hatalmával uralkodik a tér és idő kettős királysága fölött.
Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után.