Van egyfajta rabló, akit a törvény nem büntet, és aki a legértékesebbet rabolja el az embertől: az időt.
Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.
Az időérzékelés nagyban függ attól, az ember éppen mit csinál, mit érez.
Fogj bele valamibe! Akkor nem ellenséged lesz az idő, hanem szövetségesed.
Az idő nem vár.
A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.
Az idővel minden kísérletünk kudarcot vallott. Mindössze arra vagyunk képesek, hogy mérjük, de kilépni nem tudunk belőle. S kiváltképpen: nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani.
Te késlekedhetsz, de az idő nem fog.
A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.
Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.
Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövőtől, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.
Nem a múló időt kell ünnepelni, hanem dicsőséget szerezni annak, ami még előttünk áll.
Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.
Az idő illúzió, lefolyása okban-okozatban csupán érzékszerveink bizonyos berendezésének eredménye, s a dolgok valójában egy álló most-ban léteznek.
Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.
Aki csak a jövőről gondoskodik, nem olyan gondos, mint az, aki csak a pillanatról gondoskodik, mert a pillanatra sosincs gondja, csupán annak időtartamára.
Mindenkinek csak a jelene van, és az mindig igen rövid. Bár sokan azt hiszik, hogy múltjuk is van, amelyben felhalmoztak néhány dolgot, és jövőjük, amelyben majd még többet felhalmozhatnak.
Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön.
Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.
Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel.
A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.
Nem is olyan rossz dolog az idő. Csak használd helyesen, és bármit kinyújthatsz, akár egy gumiszalagot, míg el nem pattan valahol, s akkor ott maradsz két kis csomóval a hüvelykujjad és mutatóujjad között, s benne minden szomorúság és reménytelenség.
Maradjon a jövő bizonytalan, mert ez az a szövet, ami befogadja vágyainkat.
A legfélelmetesebb valami az idő. Igen, az idő. A másodperc, amelyet élünk és mégsem vagyunk urai.
A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt.
Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.
Az idő a legértékesebb árucikk a világon, sokkal értékesebb, mint az arany, mert ha egyszer elveszett, nem lehet pótolni.
Amikor várunk valamire, egyetlen perc is örökkévalóságnak tűnik.
Az időzítés minden fontos dolog esetében mindig csapnivaló. (…) A csillagok állása sosem lesz tökéletes, és az élet jelzőlámpái sosem váltanak egyidejűleg mind zöldre. Az univerzum nem esküszik össze ellened, de nem is töri össze magát, hogy minden a legapróbb részletekig passzoljon.
Ha szeretitek az életet, (…) úgy ne pazaroljátok az időt, mert ez az az anyag, a melyből az élet készül.
Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol állunk.
Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel.
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
A jelenen kívül nincs semmink.
A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.
A múlt és a jövő csak az emlékezetünkben él. De a jelen pillanat túl van az időn: maga az Örökkévalóság.
Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.
A jövőben nincsenek gondok, csak a jelenben vannak. Aki a jövővel küzd, a jelent veszíti el.
A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.
Minden az időzítésen múlik. Egy másodperc, egy perc, egy óra mindent megváltoztathat. Annyi minden múlik ezeken a dolgokon – apró kis pillanatok, amelyek az életet alkotják.
Két másodpercnyi haldoklás rövidnek tűnik, de az időt nem így mérjük.
Nem az van hatással a jelenre, amit a múltban tettél, hanem amit a jelenben teszel, az teszi jóvá a múltat és változtatja meg a jövőt.
Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége.
Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.
A múltad nem változtathatod meg, úgyhogy csak elpazarolod a jelent a bűntudatra.
Az idő nem más, mint lét és nemlét kapcsolata.
A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.
Az idő nem tanít, az csak a fáradtság, az öregedés érzését hozza nekünk.
Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.