A szeretteink néha nem veszik észre bennünk azt, amit nem akarnak észrevenni.

Hogyan neveljen gyermeket az, aki önmagát sem tudta megnevelni? Hiszen gyermekeket csak példaadással, saját élete példájával nevelhet az ember.

Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.

A derék családban minden dolog a házastársak egyetértésével megy végbe.

A gyerekekkel töltött idő nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.

Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.

A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.

A gyerek éppúgy részese a házasságnak, mint a felnőttek.

Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen – és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.

A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

Ha annyira tisztelnénk a gyerekeinket, mint a szüleinket, akkor nagyon jó gyerekkoruk lenne.

Egy gyermek olyan, mint egy forradalom (…): az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle.

És ahogy neki szüksége van a lányra, úgy a lánynak is szüksége van rá. Ez a Másik Felek bölcsessége: mindig felismerik egymást.

Titokban minden házasember vonzódik valakihez. Ez persze tiltott dolog, de az élet sóját éppen a tiltott dolgokkal való incselkedés adja.

Egy apának a lányához való viszonya tulajdonképpen abból áll, hogy a lány életében van egy pillanat, amikor senki máshoz nem tud fordulni, csak ehhez a férfihoz, és akkor ettől a férfitól kell tudnia, hogy ő a legszebb a világon.

Mit jelenthet az, hogy nincs meg köztünk a harmónia? Van egyáltalán olyan, hogy harmonikus kapcsolat?

Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen.

A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Megtanulunk a belsőnkből szeretni.

Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család.

A folytonos súrlódás, egymás kínzása jobban összekapcsolja az embereket, mint az egyforma gondolkozás vagy a megbecsülés.

20 évvel a szerelem gyönyör; 30: életszükséglet; 40: szokás; 50: gyöngeség.

A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.  

Az embernek csak a teste születik meg világra éretten; a lelkének még sokáig szüksége van egy magzatburokra, amely mögött ellenmondó elemeiből magát fölépítheti.

A gyereknek természetesen meg kell tanulnia olvasni, írni és számolni, de ennél fontosabbak a szerszámok, a sport, a színház, a zene, a szín és a szabadság.

Szerelem. Egyfülű kosár – olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen – de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.

Ha férjhez megyek egyszer, mire is mondok pontosan nemet az igennel?

A viták romboló hatást gyakorolnak a kapcsolatra. Az egyik fél nyer, a másik veszít, a probléma azonban nem oldódik meg.

A legforróbb pokol olyan családokban van, ahol szeretik egymást.

A legfontosabb üzenet a családunk köréből nem az, amit szavakkal mondtak el, hanem amit beszéd nélkül is megérezhettünk: az, ahogyan az élethez viszonyulnak.

Házasság. Megállapodás férfi és nő közt, melyben kölcsönösen szerződnek, hogy nem mondják el egymásnak, hogy ki tetszik nekik.

Amikor megszülöd a lányod, meglátod azt az embert, aki a halálod napján fogja majd a kezed.

A család olyan… mint egy ház. Először alapokra van szükség, mielőtt elkezdjük a dekorációt.

A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.

Azt szokták mondani, hogy egy férjnek nem kell mindenről tudnia, és akkor szent a családi béke.

Attól még, hogy az embernek valakivel közös a DNS-készlete, még nem kell, hogy legyen bennük bármi közös ezen felül.

A gyerek nem tudja, hogy ki ő; csupán azt tudja, hogy mások mit gondolnak róla.

Most van rám szükséged. És nekem is most van rád szükségem. Összeillünk. Ezt te is tudod.

Sokszor megesik, éppen az egymáshoz oly közeli rokonok nem állhatják egymást.

A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

Nem kell egyedül élned a világban, ott van a testvéred.

Nem szeretem a család ideáját. A család egy förtelem, megöli a szabadságot, megöli a kedvet, megöli a vágyakat, a család hazudik neked. Kicsit olyan, mint a kép a televízióban: hazudik neked.

Sose szégyelld a származásodat. (…) Lesznek majd, akik az orrod alá dörgölik, de azokat észre sem kell venni.

Minden felnőttben egy játszani vágyó gyermek rejtőzik.

Nem alakíthatjuk gyermekünket olyanra, amilyenre szeretnénk. Úgy kell elfogadnunk és szeretnünk őket, ahogy Isten adta.

Látod, kislányom, ez a legjobb a világon! A tűz, az otthoni tűz, s körülötte kedveseink. Ez mindennél több!

Egy gyerek a terített asztal mellett is éhezhet.

Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.

Az egyetlen ember, aki valóban megért bennünket, az anya.

A gyerek iránti szeretet nem a vérből fakad, hanem a gondozás közben kifejlődött barátságból.

Az apák akkor boldogok, ha adhatnak.