A folytonos súrlódás, egymás kínzása jobban összekapcsolja az embereket, mint az egyforma gondolkozás vagy a megbecsülés.
Az elkényeztetett gyerek nem szomorú; csak unatkozik, mint egy király. Mint egy kutya.
Ha a férfi elválik a feleségétől, rendesen hibásak – mindhárman.
A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.
Mit jelenthet az, hogy nincs meg köztünk a harmónia? Van egyáltalán olyan, hogy harmonikus kapcsolat?
Sok gyerek kegyetlensége a felnőttek rajtuk gyakorolt kegyetlenségéből ered. Egy embert nem üthetnek anélkül, hogy ő ne akarna akkor másvalakit megütni.
Egy szülőnek… nem szabad elhagynia a gyerekét, csak – csak ha kényszerítik rá.
Nehéz dolog lehet apának lenni: örökösen rettegsz, hogy a lányod összejön egy fiúval, aki tetszik neki, de attól is, hogy nem talál senkit.
Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.
Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.
Egy férfi és egy nő csak akkor szeretheti egymást igazán, ha egyenlőek.
Most van rám szükséged. És nekem is most van rád szükségem. Összeillünk. Ezt te is tudod.
A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.
A család nem csak azokat az embereket jelenti, akik felneveltek. És nem csak azokat az embereket, akiknek ugyanaz a vér csörgedezik az ereiben, mint neked. A család az, ahol szükség van rád.
Vajon mikor tudja meg a baba, hogy anyjának jólesik, ha ő rámosolyog?
Akik nem élnek derűsen feleségükkel, s nem vonják be őket a játékba és nevetésbe, arra tanítják őket, hogy külön keressenek maguknak gyönyöröket.
A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
Ha annyira tisztelnénk a gyerekeinket, mint a szüleinket, akkor nagyon jó gyerekkoruk lenne.
Az unalom két ember között nem a hosszan tartó fizikai együttlétből fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból.
A szülőknek tudniuk kell, hogy ők a fák, amelyekről a gyümölcsök ősszel lehullanak.
Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen – és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.
Amikor megszülöd a lányod, meglátod azt az embert, aki a halálod napján fogja majd a kezed.
Minden apa álma, hogy a lánya elkerül a háztól, mielőtt istenigazában beindulnának a hormonjai.
Egy apának a lányához való viszonya tulajdonképpen abból áll, hogy a lány életében van egy pillanat, amikor senki máshoz nem tud fordulni, csak ehhez a férfihoz, és akkor ettől a férfitól kell tudnia, hogy ő a legszebb a világon.
Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)
Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.
A szeretteink néha nem veszik észre bennünk azt, amit nem akarnak észrevenni.
A harmonikus családi kapcsolatok egyik legfontosabb feltétele a tisztelet.
Egy igazi édesanya kiáll a gyermeke mellett, tűnjön bármilyen bizarrnak is a helyzet.
A jó nevelés titka, hogy el tudjuk leplezni, mily sokra tartjuk magunkat, s mily rossz a véleményünk másokról.
Azt hallom, hogy megnősültél. Okos ember vagy, ha igaz, okosabb, ha nem igaz.
A vízcsepp kivájja a követ, a gyűrűt elkoptatja a viselés.
Ha a nővéred nem mondja meg az igazat, senkire sem számíthatsz.
Ha férjhez megyek egyszer, mire is mondok pontosan nemet az igennel?
A házasság – tudomány. A házasságnak állandóan harcolnia kell egy mindent fölfaló szörnyeteg, a megszokás ellen.
Mostanra odáig jutottam, hogy a házasságra többé soha nem gondolok, ennek oka pedig az, hogy sohasem lennék elégedett olyasvalakivel, aki olyan tökfejű, hogy énvelem beérje.
Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással.
Nem szükséges egyetértenünk mindenben, de módot kell találnunk arra, hogy úgy kezeljük a különbségeinket, hogy azok ne álljanak közénk.
Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését.
Az embernek csak a teste születik meg világra éretten; a lelkének még sokáig szüksége van egy magzatburokra, amely mögött ellenmondó elemeiből magát fölépítheti.
Minden kisgyerek okos, a legtöbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés.
A gyerekek hajlamosak az első húsz évben fárasztóan kiborítani, a második húszban lekezelni szüleiket.
Ne haragudjatok mindketten egyszerre! Ez az alapja minden szerelemnek, házasságnak, barátságnak, egymás eltűrésének.
Minden felnőttben egy játszani vágyó gyermek rejtőzik.
Akik a legközelebb vannak hozzánk, azokat ismerjük a legkevésbé.
Ha a házasság ruhája szorít, akkor ennek éppúgy oka a kabát és a mellény, mint a szoknya és a kötény.
Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.
Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.
A legforróbb pokol olyan családokban van, ahol szeretik egymást.
Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé.