Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.

Az élet kellős közepén is a halál leselkedik ránk.

Minden változásnak, még a legvágyottabbnak is megvan a maga szomorúsága, mert amit hátrahagyunk, az önmagunk egy része. Meg kell halnunk az egyik életünkben, hogy újat kezdhessünk.

Az életben (…) számos alkalommal el kell nyomnunk véleményünket, érzelmeinket, gondolatainkat, még tudásunk kifejezésének vágyát is.

Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran tulajdonkép nem is nekünk szól, hanem olyan bosszúság nyilvánulása, amelynek egész más okai vannak.

Minden csak viszonylagosság a földön.

A szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.