Mindig azt állítjuk, hogy mi éljük az életünket. Ugyan! Az élet él minket.

Rosszindulatú megjegyzésekbe még senki nem halt bele – egyszerűen hozzátartoznak az élethez, főleg, ha az ember sikeres valamiben.

Ha szeretsz valakit vagy valamit, akkor engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.

Az értelmes ember kiverekszi a maga helyét, a többi elhull. Ez a társadalmi törvény.

Az az igazság, hogy az emberek nem igazán képesek összetört szívvel működni.

Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.