A gyerekekkel töltött idő nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.

Ősidőktől fogva tudja az ember, hogy amint félelem nélkül néz szembe a fájdalommal, szabad lesz.

Senki sem szenvedhet vereséget, amíg nem adja fel – saját lelkében.

A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.

A szerelemben szabadnak kellene éreznie magát az embernek, nem rabnak.

Az ember nem választhatja meg, milyen családba születik, ám hogy melyik a legszórakoztatóbb módszer, amellyel az uralma alá hajthatja őket, azt igen.

Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.

Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket.