A szégyen a büszkeség palástja.

Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?

Úgy érzem, hogy ha megállnék, az élet elveszítené az értelmét.

A naptár tanúsága szerint csak néhány hónapig ismertem őt, de vannak barátságok, amelyek a maguk belső ideje szerint fejlődnek ki.

Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.