Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.
Legjobban magunknak tudunk hazudni.
Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként.
Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen.
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.
Az erény mindig fényt sugároz magából, még az ínség bajain és szűk nyílásain keresztül is.