A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság.

Ősidőktől fogva tudja az ember, hogy amint félelem nélkül néz szembe a fájdalommal, szabad lesz.

Az ember mindig többet tanul a maga kárán, mint azon, ha más tanácsára a helyes utat választja.

Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát. Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele.

A szeretetet nem tanulja az ember, a szeretet állapot, amiben létezel.