Az asztalom dísze: egy csésze kávé, amit három órája főztem.
Kétféle ember létezik: akik folyton keresik életük értelmét, de nem találják, és azok, akik soha nem keresték, mégis megtalálták.
A cukrász a selejtet habbal takarja be, a kőműves habarccsal, az orvos meg földdel.
Csak hasonlók társaságában nem állunk egyedül.
Csakis ésszel, értelemmel sohasem ismerhetsz meg igazán egy embert. Szív is kell hozzá.
Semmi sem lehetetlen, ha a szándék mellett időt és energiát is áldoznak rá.
Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.