Az a rohadt meló, majd minden időt elvesz az ember felnőtt életéből.
A sérelmeket meg kell bocsátani. Nem szabad magadban őrizni őket.
Soha ne becsüld alá a könnyek csodáját! Ezek a gyógyulás vizei és az öröm folyamai lehetnek. Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.
A megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése.
Minden segítségnek örülni kell, ha az ember gégéjét szorongatják.
A szépség nem feltétlenül jár gyakorlati haszonnal, mégis úgy keressük, mintha a világ legfontosabb dolga lenne.
Ki találta ki, hogy könnyű elmondani az igazat? Már ez is hazugság.
Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom.
Semmi sem számít, csak az érzés, hogy számítunk. Ez az érzés maga az élet.