Az a rohadt meló, majd minden időt elvesz az ember felnőtt életéből.
Az ész gyakran még alszik, mikor a szív már mindent tud, mindent látott, mindent érez.


Még azt sem tudjuk a halálról, hogy vajon nem a legnagyobb jó-e, mégis úgy félünk tőle, mintha biztosan tudnánk, hogy a legnagyobb rossz.
Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz.