Kiki a maga fazeka mellé szit.

Ki feleségét nem félti, nem szereti.

Gyakorta fordul, mint a péntek, szombat.

Ki fel, ki alá.

Más a kitoló fánk, más a kitoló kása.

Felpörösnek soha se tégy törvényt. 

Fele sem tréfa.

Senki feje nem illik ugy az ember nyakához mint a magáé. Mátyás király követségbe akarta küldeni Kinizsit a törökhöz, mi fejébe kerülhete, s egyszersmind biztatta, hogy azon esetre, ha megölik, haddal megy a törökre, s harmincz ezer fejet vágat le az övéért. – Igen ám, felelé Kinizsi, de a harmincz ezer közől egy sem fog…

Farkaskomaságból igazi sógorság.

Fáradt embernek édes méz az álma.

Nagy feneket keritni valaminek.

Pénzen vett fingnak drága az illatja.

Agg ebnek, vén szolgának egy a fizetése.

Tudja: kinek mi fő fazekában.

Leghamarébb piszkosodik a fehér. 

Féreg is védelmezi magát.

Ahol a félelem, ott a tisztesség. 

Fazekat kongásán, madarat szólásán.

Ami elmult, arra minek vásik fogad. 

Én fehéret kérdek, te feketét mondasz. 

Megérdemli, hogy posztóba varják a fejét. 

Nem sokáig él, ki fiatal korában okos. 

Néha jobb a fél, mint az egész. Jobb felényit enni, aztán büntetésre is értetik.

Ki mennyit farag, annyi a forgácsa.

Fehéret is feketének mond.

Néha a félszgyöker hasat is csap.

Fontolás, hallgatás anyja az okosságnak. 

Egy fészekből valók.

Erősséggel, nem fegyverrel. 

Ráakadtak a fájósára.

Nem mindenkor nyereség a feleség.

Mennyi fej, annyi ész.

Fingnak, kárnak nincs ura.

Felnek hajts, lenek tarts.

Nincs oly dolog, melyben valami fogyatkozás ne volna.

Pattog mint a száraz fenyü.

Nem fáj többé a feje.

Nem is tudja ember, honnan fázik.