Szeretnénk nap mint nap értékes gondolatokat elültetni, hogy új kezdetek születhessenek.
Több mint 40,000 rövid üzenet közül töltődik be új oldal, minden megtekintésnél véletlenszerűen, így minden látogatásnál új tartalom vár rád.
Célunk
Egy picit jobbá tenni a napodat.
4.3 Verzió
Szilágyi Alajos
info@szekelylap.ro
Itt nincs reklám, nem használunk sütiket, nem gyűjtünk adatokat, nem Te vagy a termék, ez az oldal Neked készült.
Az oldal folyamatos fejlesztés alatt van!
Néha működik, néha nem.
Stíluslapokat, funkciókat módosítok hozzáértés nélkül…
Valójában soha senki nem tudja, hol érnek véget a dolgok, vagy véget érnek-e egyáltalán.
Az óvatosság soha nem lehet fölösleges.
Igazán vesztéskor mutatkozik meg a jellem, és nem győzelemnél.
Ha ma senki iránt nem érzel szeretetet, legalább ne is bánts senkit.
A sötétség lehetősége teszi olyan ragyogóvá a nappalt.
Nem könnyű az élet, ha nem alkalmazkodunk.
Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.
A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.
Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.
Ha gyereknek lenni annyit tesz, mint készülni az életre, akkor a felnőttlét lényege a halálra készülés.
Vannak dolgok, melyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, melyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni.
Minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral.
A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.
Az élet kellős közepén is a halál leselkedik ránk.
Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.
Azt mondják, amíg élünk, remélünk, és nincs is ezzel bajom, de én a fordítottjában is hiszek. Amíg remélünk, élünk.
A fájdalom a szeretet legnagyobb hajtóereje.
Vannak dolgok, amiket ki kell mondani, vagy meg kell látni, vagy meg kell találni.
Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.
Amikor az ember huszonegy, az élet olyan, mint egy turistatérkép. Csak amikor huszonöt lesz, akkor kezdi sejteni, hogy fejjel lefelé tartja a térképet.
A fikció: hazugságba bújtatott igazság.
A gyerekek sokkal többet tanulnak a példából, amit látnak, mint a kimondott szabályokból.
Előbb-utóbb visszatér minden, amiről azt hiszed, hogy magad mögött hagytad. Legyen jó vagy rossz, visszatér.
A folytatás egyetlen módja, ha folytatjuk. Ha akkor is azt mondod: meg tudom csinálni, amikor tudod, hogy nem igaz.
Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?
A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.
A világnak fogai vannak, és beléd marhat, amikor csak akar.
Élet-halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan.
Keményre sül az, aki általment a poklok tüzén.
A gyerekek hajlamosak az első húsz évben fárasztóan kiborítani, a második húszban lekezelni szüleiket.
A helyes és a szükséges néha ellentmondásba kerül.
Teljes gőzzel előre, a következményeket meg vigye az ördög.
Ha valamiben nem vagy biztos, egyáltalán nem baj, ha képzelődsz, amíg nem tudsz jobbat, vagy amíg ki nem derül az igazság.
A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.
Magadnak kell utat vágnod a világban; a magad erejére támaszkodj, ha végig is akarsz menni rajta.
Az emberek néha úgy is tudnak hazudni, hogy csöndben maradnak.
Ha a nővéred nem mondja meg az igazat, senkire sem számíthatsz.
Ha az ember csaknem mindig nyer, akkor a győzelemnek olyan lesz az íze, mint a megerjedt szőlőlének.
Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit.
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó – félig nyitva.
Meg kell értened, hogy vannak dolgok… amiket nehéz elfelejteni.
Egyetlen ostoba kérdés létezik: az, amit az ember elmulaszt feltenni.
Ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.
A halál az a pont, ahol véget ér a fájdalom, és megszületnek a szép emlékek. Nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak.
Úgy érzem, veled még az öregséget is elviselném.
Állítólag a nők velük született joga, hogy kéressék magukat.
Nincs nagyobb vakság, mint az értetlenség.
A szívedet nem tudod meggyógyítani. Arra csak az idő képes. Viszont a testedet helyre tudod hozni.
Mindenkinek van hatalma… kivéve esetleg a kisgyerekeket és a csecsemőket.
Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud.
Köszi!