Szerző: Arthur Schopenhauer
-
Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is.
-
Milyen szépeknek és jelentőseknek tűnnek fel emlékezetünkben elmúlt életünk egyes jelenetei és eseményei, noha annak idején minden különös megbecsülés nélkül engedtük őket elmúlni!
-
Csak egy velünk született tévedés van: azt hinni, azért élünk, hogy boldogok legyünk.
-
Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.
-
Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük.
-
Valamely kedvelt állatunkat csak szűk korlátok közt bírjuk boldogítani. Így áll ez az embernél is: az egyénisége eleve kiszabja lehető boldogságának a mértékét.
-
Általában tanácsosabb, ha azzal mutatja ki eszét az ember, amit elhallgat, mint azzal, amit elmond.
-
Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.
-
Az ember a saját akaratának a foglya.
-
A dicsőséget… meg kell szerezni; a becsületet ellenben csupán nem szabad elveszíteni.
-
A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar.
-
Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.
-
Aki azt akarja, hogy ítélete hitelre találjon, mondja ki azt hidegen és indulat nélkül.
-
Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak.
-
Az ember tehet, amit akar, de nem akarhat úgy, ahogy neki tetszik.
-
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
-
Nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki.
-
Ki tudná a halál gondolatát elviselni, ha élni öröm volna?
-
Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.
-
Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokhoz.
-
Ha meg akarod tudni, milyen érzéseket táplálsz valójában valaki iránt, figyeld meg, milyen hatást gyakorol rád, ha váratlanul levél érkezik az illetőtől.
-
Az egészség nem minden, de az egészség nélkül minden semmi.
-
A szerénység közepes tehetségeknél puszta becsületesség, nagy talentumoknál képmutatás.
-
A gondolat elhal, mihelyt szavakban ölt testet.
-
Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.
-
Egy probléma három fázison megy keresztül, mire elismerik valósként. Először nevetségesen hat, azután harcolnak ellene, végül magától értetődőnek tartják.