A szeretet önmagunk meghaladása a másik ember érdekében.
Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot… Kemény prés ez, mégis szorításából született meg minden igaz bölcsesség, ima, művészet.
A rossz nevelő tekintélyére büszke, a jó nevelő egyszerűen alázatos.
A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.
Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.
Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája.
Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.
Az a furcsa, hogy az ember megéri azt, amikor szeretik, de rettenetesen nehéz valakit találni, aki ki is bírja, el is viseli, hogy szeressék.
Az igazság győzelme a szelídekre és a türelmesekre vár.
Akik igazán boldogok, azok mernek eszköztelenek lenni, hogy egészen boldogok lehessenek. A fiatal szerelmesekben ez a megindító, ez a legszebb: öntudatlan aszkézisük, mellyel boldogságukat hordozzák.
Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.
Jó akarok lenni mindenkihez. Átlépni önmagamon, átlépni önzésemen! Kinyílni, szeretni, élni! Nem hős akarok lenni, hanem jó.
A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.
A valódi cselekvés mindig minőségi, a mennyisége – ha nem is elhanyagolható – alárendelt szerepet játszik.
Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.
Az a baj veletek, hogy ti azt gondoljátok, az életben problémák vannak, és megoldásokat kell találni. Valójában az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Információs áradatban élünk, mindenki beszél, és senki sem hallgatja meg a másikat.
A bűnben a legnagyobb rossz talán az, ha valamiféle jó, netán a szeretet és igazság nevében követjük el.
A nyelv titokzatos dolog. Nemcsak a beszéd, a szó közöl, többet mond olykor a szem, egy félbehagyott kézmozdulat.
Ahhoz, hogy igazságos lehessek, tudnom kell, hogy nem vagyok birtokosa semmiféle abszolút igazságnak.
A jó nevelő örök tanuló, s azonnal fölismeri, ha nálánál különb tanítványra talál.
Ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog a lélek és az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg ez vagy az az elvetett mag megfogan benne.