Szerző: Friedrich Nietzsche
-
Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék.
-
Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni.
-
Ez az asszony szép és okos: de mennyivel okosabbá vált volna, ha nem lenne szép!
-
Más fog parancsolni annak, ki önmagának engedelmeskedni képtelen.
-
Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.
-
A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van -, hogy nem létezik.
-
Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk.
-
Az asszonyok nagyon könnyen kötnek barátságot egy férfival, de hogy az fennmaradhasson, egy kis fizikai ellenszenv is kell segítségül.
-
Ha a házasfelek nem élnének együtt, a jó házasságok gyakoribbak lennének.
-
Lehet-e tragikus egy szamár? – Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes?
-
Zene nélkül az élet tévedés volna.
-
A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét.
-
Amíg dicsérnek, gondold csak mindig azt, hogy még nem vagy a saját utadon, hanem a másén.
-
Aki csak egy kicsit tud egy idegen nyelven, jobban örül neki, mint aki jól tudja. A félig-tudóké az öröm.
-
Másokkal tartasz? vagy az élen haladsz? vagy a magad útját járod? … Az embernek tudnia kell, mit akar, és egyáltalán hogy akar.
-
Az emberek a fényre törnek, de nem azért, hogy jobban lássanak, hanem hogy hatásosabban tündökölhessenek.
-
Gyakran ellentmondunk egy véleménynek, holott tulajdonképp csak a hang ellenszenves nekünk, melyen elmondották.
-
Ha egy nőnek férfi erényei vannak, mindenki menekül tőle; ha nincsenek, ő maga menekül.
-
Akik nekünk adták teljes bizalmukat, azt hiszik, ezzel jogot szereztek a miénkre is. Ez tévedés: ajándékkal nem szerez az ember jogokat.
-
A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.
-
Életünk nagy korszakai azok az alkalmak, amikor elég bátrakká válunk ahhoz, hogy gonosz tulajdonságainkat a legjobb tulajdonságainkká kereszteljük át.
-
Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.
-
Minden felnőttben egy játszani vágyó gyermek rejtőzik.
-
Aki nem madár, az ne akarjon fészket rakni a szakadék tetején.
-
Rosszabb, ha hallgatunk; minden elhallgatott igazság méreggel telik.
-
Ha életünknek megvan a „miértje”, akkor majdnem minden „hogyanját” el tudjuk viselni.
-
A hivatás az élet hátgerincze.
-
Az ember a legkegyetlenebb állat.
-
Némely ember a maga béklyóit sem tudja magáról leváltani, és mégis barátja megváltója lészen.
-
Szokásos hangulatunk attól a hangulattól függ, amelyet ki tudunk alakítani környezetünkben.
-
A „hit” azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz.
-
Mily kevés gyönyör elég a legtöbb embernek, hogy az életet jónak találja – milyen szerény az ember!
-
Az érzékiség gyakran elsieti a szerelem növesztését, úgyhogy a gyökér gyenge marad, s könnyen kitéphető.
-
Ami nem öl meg, az erőt ad.
-
A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.
-
A szeretetben mindig van valamennyi őrület. De az őrületben is mindig van valamennyi ész.
-
A lelkifurdalás annak a jele, hogy a jellem nem nőtt fel a tetthez. Jó cselekedetek után is van lelkifurdalás; a szokatlanság teszi, ami kiemeli őket a régi környezetükből.
-
A legnagyobb történések nem életünk leghangosabb, hanem annak legcsöndesebb órái.
-
A láng magamagának nem olyan fényes, mint akinek világít: ép így a bölcs is.
-
Azért szeretünk a szabad természetben lenni, mert ennek nincs rólunk véleménye.
-
Csaljanak meg inkább, mintsem hogy mindétig résen kelljen állanom a csalókkal szemben.
-
Az ember a szájával hazudik; ám az arckifejezéssel, amit közben vág, mégis elmondja az igazságot.
-
Gyakran találkozunk jelentékeny emberek másolataival, és a legtöbbeknek, akárcsak a festmények közt, a másolatok jobban tetszenek, mint az eredetiek.
-
A részvét aranyozott tokjában néha az irigység tőre rejtőzik.