Végül nem azt szeretjük, amire vágyunk, hanem magát a vágyat.
Ha életünknek megvan a „miértje”, akkor majdnem minden „hogyanját” el tudjuk viselni.
Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt.
Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.
Lehet-e tragikus egy szamár? – Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes?
A meggyőződések veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok.
Az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.
Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk.
Annak titka, hogy az életből a lehető legnagyobb termékenységet és élvezetet hozd ki: Élj veszélyesen! Építsd a városod a Vezúv lejtőjére!
Sok ember élete fogytáig vár az alkalomra, hogy a maga módja szerint jó lehessen.
Ami szeretetből lesz megtéve, mindig jón és rosszon túl történik.
Az igazi róka nem csupán azt a szőlőt nevezi savanyúnak, amelyet képes elérni, hanem a mások elől leszedett szőlőt is.
A „hit” azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz.
Gyakran ellentmondunk egy véleménynek, holott tulajdonképp csak a hang ellenszenves nekünk, melyen elmondották.
Meg kell tanulnunk a tisztátalan viszonyokból tisztán kikerülni, és ha a szükség így kívánja, tisztára kell tudnunk mosakodni a mocskos vízben is.
A férfi érettsége: újra megtalálni azt a komolyságot, amely gyermekként – játék közben – még megvolt.
Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton – mint a győzelem istennője – szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság.
A legnagyobbak szenvedélye a kockázat és a veszély keresése, s hogy magával a halállal kockázzanak.
Az ember a legkegyetlenebb állat.
Másokkal tartasz? vagy az élen haladsz? vagy a magad útját járod? … Az embernek tudnia kell, mit akar, és egyáltalán hogy akar.
A szeretet és a gyűlölet nem vak, csak el van kápráztatva a tűztől, melyet magukban hordanak.
A legnagyobb történések nem életünk leghangosabb, hanem annak legcsöndesebb órái.
A részvét aranyozott tokjában néha az irigység tőre rejtőzik.
Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran tulajdonkép nem is nekünk szól, hanem olyan bosszúság nyilvánulása, amelynek egész más okai vannak.
Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán.
Ha egyszer meghoztuk a döntést, a legjobb ellenérv előtt is be kell zárni a fület: ez az erős karakter jele. Tehát az ostobaság alkalmi akarása.
Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.
A féltudás győzedelmesebb, mint az egész tudás: egyszerűbbnek tudja a dolgokat, mint amilyenek s ezért megfoghatóbban és meggyőzőbben alkotja meg róluk a véleményét.
Amíg dicsérnek, gondold csak mindig azt, hogy még nem vagy a saját utadon, hanem a másén.
Életünk nagy korszakai azok az alkalmak, amikor elég bátrakká válunk ahhoz, hogy gonosz tulajdonságainkat a legjobb tulajdonságainkká kereszteljük át.
Az érzékiség gyakran elsieti a szerelem növesztését, úgyhogy a gyökér gyenge marad, s könnyen kitéphető.
Akik nekünk adták teljes bizalmukat, azt hiszik, ezzel jogot szereztek a miénkre is. Ez tévedés: ajándékkal nem szerez az ember jogokat.
A láng magamagának nem olyan fényes, mint akinek világít: ép így a bölcs is.
Nincs olyan művész, aki elviselné a valóságot.
Minden sorsdöntő dolog a „csakazértis”-ből jön létre.
A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.
A férfi boldogsága: „Én akarok!”, a nő boldogsága: „Ő akar.”
Az ember a szájával hazudik; ám az arckifejezéssel, amit közben vág, mégis elmondja az igazságot.
A bizonyosság őrjítő, nem pedig a kétely.
Minden felnőttben egy játszani vágyó gyermek rejtőzik.
Aki nem madár, az ne akarjon fészket rakni a szakadék tetején.
A hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket tesz oda is, ahol nincsenek.
Nem volna szabad megengedni, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.
Szokásos hangulatunk attól a hangulattól függ, amelyet ki tudunk alakítani környezetünkben.
A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését.
Zene nélkül az élet tévedés volna.
Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.