Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad.
Nők nélkül mi férfiak hajléktalanok vagyunk. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.
Aki bölcs, tudja, hogy mindig úton van. És minden megérkezés egy másik út kezdete. És nem fél a változásoktól.
Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
Aki önmagát legyőzte, azt nem lehet legyőzni! Az verhetetlen. Erős. És derűs.
Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik.
A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem – csak egy gondolat: „Szeretlek”.
Nagy áldozat figyelni egy másik emberre. De még nagyobb áldozat megérteni őt.
Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél.
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.
Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő.
Szeretni nem lehet szkafanderben – csakis meztelenül. Aki szeret: védtelen.
Az ember nem csak akkor öl meg valakit, ha megmérgezi vagy leszúrja, hanem akkor is, ha nem tudja megmenteni.
Ha önfényedben élsz, hamar ellobbansz, és kapcsolataidat is elégeted.
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna.
Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az – figyeld meg – mindig a legfontosabb.
Mindenki hülye, ezzel együtt kell szeretni.
A másik magányába nem szabad belegázolni.
Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: „Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?” És a mester azt felelte: „Abból, hogy élsz.”
Sohase mondd, hogy késő! Hanem azt, hogy eljött az ideje.
Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.
Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.
A csoda csakis azé, aki hisz benne.
Néha a fájdalom jobban érlel, mint a simogatás. És a szívtelenség megtapasztalása nyitja ki szívünket.
Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az „együtt” boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond.
Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.
Szeretet nélkül az élet: halál.
Igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.
Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.
A szélirányon nem tudsz változtatni, a hullámokon sem, csak a vitorláidat igazítsd jól, és hamarosan hazaérsz a kikötődbe.
Szokj hozzá, hogy akik igazán szeretnek, néha megkarcolnak. Visszafordítják tekintetedet oda, ahol még munkád van önmagadon.
Az álmokat nem lehet kényszeríteni: jönnek, ha akarnak.
Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.
A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró… A szeretet meleg.
Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.
Ott lehetsz a legértékesebb, ahol az élet a legtöbb akadályt állítja eléd.
Ha a szíved azt mondja: „Erre!” és az eszed azt mondja: „Arra!” – kövesd a szíved szavát! Menj erre! De tudd, hogy ez a veszedelmesebb út.
A legnagyobb dolgok mind lent, a csöndben, a mélyben, a szótlan, alázatos odaadásban születnek. A szerénység a legnagyobb eredmények szülőanyja.
A lepke a hernyó jövője.
Az ember ott a legboldogabb, ahol legközelebb él a szeretethez.
Sok tippje volt már az emberiségnek, százféle vallás, morál, filozófia… de az egyetlen, ami valóban működik, az az Érdek!
Légy erős! És higgyél magadban! És tartsd a nehezet könnyűnek. És a küzdelmet gyönyörűnek. Az élet: kalandtúra.
A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.
Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy.
Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt.
Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy.
Az embert a képzelete jobban riasztja, mint a valóság.